Amanda D. Grame

Név: Amanda D. Grame
Becenév: Amy, Amanda, Am
Kor: 18
Csoport: Színművészeti szak
Egyéni titulus: && dreaming girl.
Foglalkozás: -

~ • ~

Jellem:
Hihetetlenül összetett jellem vagyok. Nem is lehet egészen kivesézni azt, hogy milyen is vagyok igazából. Valaki egyik, valaki másik oldalamat ismeri. Na de…egyik oldalamról, kedves vagyok, megbízható, szerethető, aranyos, bájos. De ezt az oldalamat vajmi kevés ember ismeri. Ebből a felsorolásból max a megbízhatóság és néha a kedvesség jellemző rám amit mindenki ismer.
Másik oldalamról, bunkó, szétszórt, megbízhatatlan, kissé visszahúzódó. Ebből talán az utolsó az amit mindenki ismerhet. De tényleg egyetlen ember sincs aki megtudná mondani hány arcom van. Ezek közül több is van melyet össze szoktam keverni és talán nincs is több olyan ember akivel ugyanúgy viselkedem.
Nem szeretem a változásokat. Inkább a tartós dolgok híve vagyok, így ha csak egy kisebb változás is történik az életemben képes vagyok napokig vagy akár hetekig elrágódni rajta.
Szeretek az álmaimban élni és ez néha rossz. Nem tudok visszajönni a való életbe.
És sajnos nagyon könnyen fel lehet húzni…

Kinézet:
Ami rögtön a szemedbe ötlik, hogy szőke hajjal és barnás szemekkel áldott meg a sort. Ezek a barna szemek…ez nem is igazán barnák. Van, hogy arany árnyalatot vesz fel, de az is megesik, hogy a feketével válik eggyé. Ez leginkább hangulatomtól függ. Mikor jobb kedvemben vagyok íriszeim aranybarnán tündökölnek mikor kevésbé sötét barnává szinte feketévé válnak. A köztes állapot a kettő között van.
Hajamat szeretem hosszan hagyni de akár le is vágom nem okoz ez nagyobb gondot, hiszen tudom úgy is hónapok múlva visszanő. Színén nem nagyon szeretek változtatni. Egyszer volt vörös és az is kikergetett mindenkit a világból aki csak szembe jött velem. Ezt a lobboncot szeretem összefogni és kiengedni is, vagy variálni a kettőt…kísérletezős típus vagyok.
Nem nőttem túl magasra. Kb. 162 cm lehetek ami egy 18 éves lánynál bizony kicsinek mondható. Testtömegem ehhez igazodik. Néha már anorex is vagyok ha épp rosszabb kedvemben vagyok, amúgy imádok enni.
Inkább a csinosabb ruhák híve vagyok de szívesen magamra rángatok sportosabb ruhákat is így nem lehet azt mondani, hogy egy irányba megyek csak.

~ • ~

Történelem vagy Hozzászólás:
 so damn formidable ( hozott )

- Igen Nik, valószínű, hogy az vagy akinek most mutatod magadat.- Undor ült ki arcomra fintorogva húztam el számat s talán ha elég indulat lett volna bennem még le is köptem volna de megtartottam a méltóságom az egyszerű mégis csodálatos, egoista énemet.
-Nem is kell elhinned ugyanis tényleg okkal jöttem vissza.- kisöpörtem hajamat arcomból, hogy ne árnyékolja be övét s még egyik kezemmel tiszta erőmből nyomtam a földnek másikkal arcához nyúltam s végig simítottam borostás bőrét. Talán ez hiányzott a legjobban belőle. Hogy elérzékenyüljek mikor mellette vagyok, hogy elég legyen egy érintése vagy csak, hogy szemeibe nézzek és máris átértékeltem az egész életet. Viszont mondata vissza ránt a földre. Csak mély levegőt veszek, nem válaszolok. Igen, így szeretem lehet bunkó, agresszív vagy épp érzelgős de Őt mindig is akartam szeretni így nem is volt más választásom, hogy elfelejtsem.
Hirtelen fordult a helyzet én kerültem alulra kezeim fejem fölött s most ő szorított a földnek. Csuklómra fonódtak ujjai és éreztem, hogy ha akar most megöl… és nincs menekvés. Most tényleg úgy éreztem magamat mint egy csapdába csalt patkány aki még menekülhet ha megkegyelmeznek rajta de máskülönben megdöglik. Az életemmel játszottam én is minden egyes pillanatban. Beszélgetésünk alatt most először kezdtem el félni. Mi van akkor ha mégsem kell neki annyira Elena mint amennyire én gondoltam? És én az egész életemet ebbe az egy emberbe fektettem. Erre várt, hogy rettegjek most kapott belőle egy kis ízelítőt. De muszáj voltam összeszedni magamat ha akartam valamit kezdeni vele és igen is kissé rá kellett döbbentenem, hogy most már plusz egy fővel kell számolnia: Velem.
-Jól hallottad Édes, nem gondoltad tán, hogy úgy jövök vissza, hogy semmi féle védelmem nincs. Ennél már jobban ismerhetnél.- Kezdtem én is ingerült lenni. Alsó ajkamba haraptam, hogy ne mondjak semmi olyat amit esetleg megbánnék. Felegyenesedik. Egy pillanatra lehunyom szememet már várom, hogy most elkezd megint fojtogatni vagy csak szimplán ad egy pofont. Ennél ezerszer rosszabb történik. Fogai nyakamba mélyednek s én már érzem is ahogy a méreg áramlik testemben.
-Hogy az a…- leheltem a levegőbe oxigénhez eleinte alig jutott a szervezetem, kivert a víz s nem, hogy önmagammal de Klaussal se tudtam foglalkozni. Mellkasom fel-le járt a férfi alatt próbáltam minél nagyobb adagokat juttatni tüdőmnek.
Nem válaszoltam. Persze tegye csak le a saját szabályait, majd csalok én ha úgy tartja kedvem. Sosem állítottak meg abban, hogy én a saját terveim szerint csináljam a dolgaimat most sem fognak, csak ha már nagyon szorul a hurok a nyakam körül.
Közelebb hajol szemeimet övébe fúrom s ellopom tőle az összes oxigént amit kilélegzik, úgy érzem ami az egész temetőben van nem elég, nem az ami nekem kell, hogy élni tudjak.
Oldalra fordítom fejemet mikor már eltávolodik tőlem s nézem ahogy lassanként terjed a vállamra is, jó… ha meghalok hát legyen legalább tudom, hogy fájdalmat okozok neki mert most Elena ugyanúgy szenved mint én és ha nem ad a véréből ugyanúgy meghal Ő is mint ahogy az eredeti Petrova.
-Meguntam távolról figyelni az eseményeket, meg minek bujkáljak ha ilyen jó bulikból maradok ki mint például ez.- vigyorodtam el majd rá pillantottam s minden erőmet össze szedve fel nyomtam magamat kezeimmel. Mellkasáig értem de szemeit pontosan láttam. Haragos volt, dühös, valamilyen szinten érthető.
-Nik… Ha már úgy is meghalok, csókolj meg!- néztem rá oldalra billentett fejjel, szinte már akaratosan. Arcom kipirult hajam töve már kezdett nedves lenni de ha ennyi utolsó pillanataimat sem azzal fogom tölteni, hogy bocsánatot kérek.