Roberta Grame

Név: Roberta Grame
Becenév: Roby, Berty de mást meg ne próbálj, mert megtalállak…
Kor: 21
Csoport: Utcai táncos
Egyéni titulus: pl: Miss Capricious
Foglalkozás: -

~ • ~

Jellem:
Nos, he, kezdjük először is ott, hogy egyátalán nem vagyok az a jó kislány típus. Úgy vagyok vele, hogy mindent ki kell egyszer próbálni, hisz az élet oly rövid… Na jó, azért ne legyünk ennyire drámakirálynők. Egyátalán nem érdekel, mások véleménye, nekem senki nem parancsolhat. És ha megpróbálod, akkor hidd el, elérem, hogy többé a világ szemében egy nagy senki legyél. Ez akkor is bekövetkezhet, ha valamiben az utamba állsz. Kissé talán szeszélyesnek mondható a természetem, ugyanis soha nem tudhatod, hogy mi lesz a következő tettem.
Tudom milyen az, ha a rácsok mögé kerülsz, mivel már nem egyszer ott kötöttem ki zűrös ügyeim után, vagy ha nem ott, akkor az ügyeleten, mondjuk drogtúladagolás miatt. De persze volt már, hogy a sárga földig leittam magamat. Nem vagyok valami felelősségteljes, de szerencsére van egy kis húgicám, aki mindig mindent elsimít. Olykor, amikor épp józan pillanataim vannak, be kell, hogy valljam, elgondolkodom azon, hogy Am, hogy képes engem elviselni. De most komolyan, hogy lehet mindig olyan tökéletes… és, és… gyönyörű, meg anyuci, apuci kicsi kedvence?! Mindig kihúz engem a csávából, kihoz a sittről, meg egyebek. És tudom, talán nem látszik, de szeretem és nem csak azért, mert folyton falaz anyáék előtt. És ha valaki csak a kisujját és ráemeli, akkor annak az illetőnek másnapra egy karral kevesebbje lesz! Na, de elég volt az érzelmességből, mert még a végén elbőgitek magatokat nekem, ezeket a sorokat olvasva, úgyhogy legyen elég ennyi a lágy oldalamból, ami valóban nem túl nagy. Még csak az kéne, az érzelmességnek már nincs helye az életembe, így is van annyi minden.


Kinézet:
Tehát, térjünk rá a külsőmre. 169 cm-el nem vagyok egy óriás, de ez így pont jó, hiszen legalább kényelmesen felvehetek magassarkúkat, bár nem mintha túl sokat hordanék olyan kínzócipőt. A súlyomat nem kötöm az orrodra, de annyit elárulok, hogy karcsú vagyok. Mozgásomon meglátszik, hogy táncolok, nem is keveset, de persze azért izmos is vagyok, mivel sokat járok edzőterembe, amivel – a húgom nagy örömére – lefoglalom magamat ,,hasznosan”.
A hajam barna, mint látszódik természetesen. Már sokszor megfordult a fejemben, hogy átfestem, de aztán lemondtam róla; semmi nem változna a hajam színétől. Viszont levágatni se szeretem, így csak akkor nyúlhat hozzá a fodrász, ha már tényleg nincs más esélyem. Legtöbbször leengedve hagyom, de ha táncolok, akkor csak gyorsan felkötöm.
A szemem kék színű, ami csak egyszerű kék, nincs benne semmi különlegesség.
Öltözködés: nem nagyon törődök a divattal, az eleganciával. Ha valami olyan eseményre kell mennem, ahova illene felvenni valami habos-babos ruhát, akkor az nekem kész kínszenvedés. Egyszer, csak egyszer úgy örülnék neki, ha találnék egy olyan elegáns ruhát, ami tetszik nekem is. De amúgy legtöbbször csizmát, vagy sportcipőt, rövidnadrágot hordok. Éééés farmert. Farmert minden mennyiségben; farmernadrág, farmerkabát, farmer, farmer, farmer. Persze azért figyelek, hogy jól is álljon a ruha, amit felveszek, hogy kiemelje az alakomat, ellensúlyozza a magasságomat.

~ • ~

Történelem vagy Hozzászólás:

//3 évvel ezelőtt//

Felállok az asztaltól és bemegyek a szobámba. Ezt annyira nem tudom elhinni. Szobafogság! Komolyan, mi rosszat tettem? Semmit, legalábbis szerintem semmi rosszat. Na de ezt nem tehetem, mert, megígértem a srácoknak, hogy ott leszek ma este. Na jó, nyugi, nyugi. Mélylevegő… kifúj. Oké. Gyorsan elszaladok és lezuhanyozom. Mikor végeztem, nem veszem fel a pizsamámat, hanem szépen, visszakapom magamra a ruháimat és bebújok az ágyba. Alvást színlelve, várom, hogy jöjjenek ellenőrizni. Nem is kell sokáig várnom, hirtelen nyílik a szobám ajtaja, halvány fény kúszik be vele az ágyamra, a fejemre, mely kilátszódik a takaró alól.
- Jól van, alszik. – suttogja Apa, majd hallom, ahogyan Anya felsóhajt, majd becsukják az ajtót és miközben távolodnak, még beszélgetnek. Pontosan nem tudom, hogy miről lehet szó, de sejtem, hogy rólam. Most nem érdekeltek ők, csak az, hogy kijussak ebből a házból. Már csak abban kell reménykednem, hogy a hugicám, majd falaz nekem, ha véletlenül ismét bejönnének az ősök. Na de, gyorsan, már így is késésben vagyok. Megfogom magamat és máris az ablaknál vagyok. Gyorsan kinyitom, majd teljesen ki is tárom. A hideg levegő úgy csap meg, mintha csak erre várt volna egész idő alatt, míg becsaptam a szüleimet. Hirtelen, úgy érzem, röhög rajtam az éjszaka, majd ki is verem ezt a fejemből. Ugyan már, csak mert józan vagy, máris eluralkodik rajtad a bűntudat? Na, ezt nem.
Azzal már a bűntudat leghalványabb nyoma nélkül mászom ki az ablakon. A Nap már rég lement, így a sötétség biztonságot nyújtóan ölel körbe. Ettől a gondolattól elmosolyodom, majd már a tetőn is vagyok. Szépen, gyorsan, gyakorlott mozdulatokkal, mászom le a falon felfutó rózsa tartóvasán, és szinte hangtalanul érek földet.
Szépen, vigyázva, hogy az utcai lámpák fénye ne érjen el engem, elindulok úticélom felé, egy viszonylag távoli sikátor felé. Nagyjából 10 percet sétálok, úgy mintha csak a boltba mennék, és ahogy közeledem már hallom is az ismerős hangokat. Már nagy mosollyal arcomon érkezem meg a banda szokásos helyére, amit a rendőrség még nem fedezett fel.
- Héjjj, itt van Roby! – kiállt fel Dan, amint meglát engem.
- Nahát, nahát, már el is kezdtétek? Nélkülem? – kérdezem szemrehányóan, majd odalépek Jenna mellé és az előtte ülő Toby-ba bokszolok.
- Ugyan már kislány, ne aggódj, jut neked is, most sokkal fontosabb dolgot kell mondanunk. Új tagunk van mától. – azzal a mellette álló sápadt arcú fiúra mutat.
- Helló, Jack vagyok. – mutatkozik be, azzal, mintha számára ennyi lett volna, helyet is foglal Toby mellett.
- Kérsz? – kérdezi Jenna tőlem, miközben egy stanglit nyújt felém. Csak gyorsan beleszívok és elismerően felhorkantok, jelezvén ezzel, hogy jó fajta. De a szemem le nem veszem az új srácról. Majd meglátok a kezében valamit ezért, hirtelen odalépek hozzá és kirántom a kezéből, majd ráförmedek.
- Minek hoztad ezt ide? Ki ez a srác? Honnan van ilyened? – hol Jack, hol pedig Toby felé fordulok a kérdéseimmel, ugyanis, pont a napokban kasznizták be az egyikünket azért, mert ilyen drogot vett be és miatta elkövetett egy gyilkosságot. Tudom, kicsit brutálisan hangzik, de egyébként nem halt meg az áldozat, csak megsérült, de azóta megfogadtuk, hogy ezt a drogot, ami mellesleg csak nemrég jött ki a piacra, soha nem próbáljuk ki. Persze, persze, most lehet azt mondani, hogy de, hiszen már így is annyi mindenben benne vagyunk, de azért ártani senkinek sem akarunk. Szóval… ott álltam a haverjaim között és csak néztem Jackre. Szemem villámokat szórt.
- B@sszus Jack, mi a f@szt képzelsz? Mi nem használjuk ezt és azt ajánlom sürgősen tűntesd el innen azt, különben én magam verem ki belőled a sz@rt is. – Toby szinte már ordított. Tisztában vagyok vele, hogy senki nem nézné ki Toby-ból, de ha egyszer mond valamit akkor annak úgy kell lennie. Ezért is ő a bandavezér, remekül tud irányítani és mi hallgatunk rá. Melegen ajánlom Jack-nek, hogy ne ellenkezzen, különben röpül a körünkből. De Jack csak nézett, apró kis nyuszi szemekkel, tekintetét lassan körbehordozta mindengyikőnkön. Majd felállt és azzal elviharzott, a drogot persze vitte magával.
- Hát, úgy tűnik, ma nem avatunk új tagot. – mondta Jenna lehangoltan, halk hangon. Toby engem is megrémiszt, amikor ennyire kikel magából, de most valamiért hangja biztonságot nyújtott számomra. Bár már többször is voltunk börtönben, de azért van ami már nekünk is sok és az a drog, határozottan a sok kategóriába tartozik. Szomorúan, leülök egy kukára, kezemben egy szál cigivel és egy palack jófajta sörrel. Jól meghúztam az üveget és megkérdeztem.
- Szóval, akkor csak ennyi lett volna ma?
- Igen, igazából ennyi. Azt hittem jobban végződik, de nem. – mondta Toby. Hirtelen érzem, ahogy a fejembe száll az alkohol és önkéntelenül is a tánc jut az eszembe. Holnap próba lesz, méghozzá kemény próba. Már jó pár hete nem találkoztunk a táncosokkal és kicsit kiestünk a ritmusból, de majd holnap, szó szerint gatyába leszünk rázva. Toby és Jenna nem táncolnak, bár már sokszor hívtam őket. Új hobbimnak teret engedve, leülök a kuka elé, fejemet nekitámasztom, lábaimat felhúzom magam elé és ráteszek egy füzetet, majd csak úgy elkezdek firkálgatni, vagyis rajzolni. Közben olykor meghúzom a sört, de főként magára a művemre koncentrálok. Csak a srácok tudják, hogy szeretek mostanában rajzolni, így meg se lepődnek most már rajta. Szemem sarkból ekkor észreveszem, hogy Jenna belő magának egy kis drogot, Toby pedig felszív valamilyen port. Ebből a szögből nem látom, hogy mit, de biztos jó drága volt. Mi csak jó minőséget engedünk meg magunknak, bár van is miből, a gazdag szülők bankkártyája pedig örömmel segít nekünk.[/center]

A legújabb utcai táncosunk!

Elfogadva!

irány avit foglalni majd játszani