Cherry Turner

Név: Cherry Turner
Becenév: Cherry, Cher
Kor: 19
Csoport: zene szak
Egyéni titulus: Spoiled
Foglalkozás: főállásban apuci pénzét költi

~ • ~

Jellem:
Tipikus, apuci pici lány, akiről otthon semmi rosszat nem feltételeznek, valójában pedig maga a megtestesült hisztéria. Ha nem kap meg valamit, akkor... Ja tényleg, nincs olyan, hogy ne kapna meg valamit. Népszerű, hiszen tudja hogyan és kinél kell benyalnia magát, ugyanakkor a legtöbben tartanak is tőle, hiszen az igazgató szeme fénye. Még otthon játssza a szűz kislányt, valójában sosem riad vissza egy fergeteges partitól, vagy egy laza egyéjszakás kapcsolattól.

Kinézet:
Gyönyörű, amit leginkább ex-modell anyjától örökölt (isten nyugosztalja). Sötétbarna, selymes haja a háta közepéig ér, és olyan, mintha épp kilépett volna egy Schwatzkopf reklámból. Barna szemeiben örökké ott csillog valami gonosz fény, és akár Victoria's Secret modellnek is elmehetne. A szemüvegét csak otthonra hordja, ne nem mintha nem állna rajta az is jól, csupán jobb szereti, ha nem pápaszemesként villog a suliban. Ritkán veszi fel kétszer ugyan azt a ruhát, viszont magassarkúinak egy egész gardróbnyi hely szükséges.

~ • ~

Hozzászólás:
Szent Johanna Gimi, Alex
Kék... zöld... piros...
Ködfelhőkbe burkolózva bámultam a plafonra festett csillagos eget. Nem tudtam kinek a műve, de elmerengtem a fényes pontokban. Szememmel követtem az egyik cikázó gombolyagot, majd a másikat, és lehunytam a szemem, amikor hangos puffanással egymásnak száguldottak. A fény betöltötte a helyiséget, és a szemhélyamon keresztül is kiégette a retinámat.
Narancs... lila... rózsaszín...
A csillagok helyét átvették apró, félmeztelen tündérek, akik egy könnyed táncra hívtak magukkal. Elnyúltam a padlón, és éreztem hideg tenyerük érintését, forró arcomon. A tündérek énekeltek, szép tájakról, mesés hegyekről és csörgő patakokról. A szemeim előtt láttam mindent, amit cserfes kis varázslatuk kirajzolt a csillagos égen.
Tűz... Víz... Fájdalom...
A tündérek helyébe egy kegyetlen háromfejű sárkány lépett és én úgy simultam a padlóba, mint egy szerencsétlen kutya, akit a fagyban kergetnek. A sárkány szemeiben ott tükröződött a pszichopata apám szemének minden kéjes csillogása, ahogy a hátamra csap a szíjával. A sárkány tüzet okádott, és telibe érte az arcom. Égett a bőr, orromba szökött az égő hús keserű, kemény szaga, és fájt minden tagom. Körülöleltek a lángok, és apró, ám hegyes sárkányfogak tépték, szaggatták a bőröm.
Aztán abba maradt...
Nem volt se sárkány, se tündér, se csillag. Én voltam a hideg kőpadlón vinnyogva az emlékektől, a fájdalomról és a hallucináció végétől. Éreztem az oldalamon átszivárgó forróságot, és bár az agyam nem jutott el odáig, hogy felfogja, tudtam, hogy átszakadt a kötésem. Ha így haladok, az egyik törött bordám tényleg átlyukasztja a tüdőmet és akkor ennyi... Egyébként sem ér az életem egy lyukas garast sem. Épp hogy rendbe hozom a tartozásom az egyik dílernél, máris kopogtat az ajtómon a másik...
Matt hatalmas acélbetétes csizmájával olyat rúgott az oldalamba, hogy a vér apró vonalban bugyog ki a számon. Örülhetek, ha fel bírok állni innen. Nyöszörögve fordulok egyik oldalamról a másikra a földön és közben kapálózok minden végtagommal. Kezdem érezni, ahogy a gumiszalag szorítja a karom, de nincs erőm leszedni.
>> Kelj már fel te szerencsétlen, Jess hívta a zsarukat<< morgott a hórihorgas, kétméteres srác, és még egyet küldött belém a cipőjével. Ráharaptam a nyelvemre, hogy elfojtsam a kitörni készülő sikítást, de csak azt értem el vele, hogy most már onnan is szúró fájdalom nyilallt.
"Állj már le, felállok, csak hagyj békén." nyöszörögtem és valami fogást kerestem a falon. A kezem csak a nyirkos és penészes tapétamaradványokra talált rá, és az nem volt elég, hogy megkapaszkodjak. Hirtelen két kéz kapta el a vállam és talpra rángatott. Legalább két percig küzdöttem az egyensúllyal, a hányingerrel és a törött tagjaimmal. Amikor kinyitottam a szemem Jake arcát pillantottam meg, az egyetlen emberét, aki nem hagyott volna itt a földön bedrogozva, törött tagokkal, hogy itt haljak meg, vagy kapjon el a rendőrség.
>>Szedd össze magad haver. El kell húznunk innen<< pofozgatta az arcom, hogy magamhoz térjek. Hideg tenyerének minden érintése egy-egy halvány szál volt a való élethez.
"Mi a f@szért dobott fel minket Jess?" kérdeztem és megpróbáltam megállni a lábamon, de éreztem, hogy a talaj egyre közeledik az arcomhoz. Megtámaszkodtam a falnál, és a zúgó fejemre tapasztottam a kezem. Ennek egyre könnyebbnek kéne lennie minden alakalommal, de csak egyre rosszabbul megy. Talán testileg is gyengülök, de a tündéreimet nem adom fel, akkor se, ha meghalok.
>>Jess egy ribanc, végig besúgott azoknak a rohadék sünöknek. Gyere, pucoljunk innen<< vette át Jake a karom a nyakán. Ezért nem adjuk ki soha az igazi nevünket. Nem tudhatod, hogy ki és mikor fúj fel téged a rendőröknél, jobb az elővigyázatosság.
Elég rosszul érintett, amikor le kellett vonaglanom a lépcsőn, de Jake állította, hogy ő már hallja a szirénákat és, hogy haladjak. Én csak a tündérek zenéjének fakó emlékét hallottam a dobogó véremmel kiegészítve a fülemben. Az utcai hideg megdobta a fejem, és segített kicsit tisztábban látni.
>>Hova mész? A nődhöz vagy haza?<< kérdezte Jake, amint megfelelő távolságra kerültünk a tömblakástól. Hogy hova megyek? Nincs hová mennem. A nő, aki egy kis testi örömért kajával, pénzzel és lakhellyel látott el, kidobott, amit megtalálta nálam az ampullákat. De hát, hogy gondolhatta, hogy egy olyan srác, mint én, majd nem él illegális szerekkel.
"A ribanc kidobott, pedig nem fog találni még egy olyan őrült 21 évest, aki szétkúrja pár tízezresét, a 30as luvnyát." morogtam és közöltem, hogy inkább haza megyek. Akkor is, ha apám valószínűleg páros lábbal rúg ki a lakásból, egy próbát megér.
Úgy sétáltam végig a három utcát, mint aki haldoklik. Vagy elestem és a földön kúsztam métereket, csupasz mellkassal a nedves füvön, vagy feleakkorára görnyedve próbáltam nem újra hasra esni. Kivívtam pár értetlen és gyűlölködő tekintetet, de a hajam, a kinézetem és az összképem alapján mindenki csövesnek nézett.
Utálom a tömblakást, utálom a harmadik emeletet, és utálom, hogy szar a lift.
A retkes korlátba kapaszkodva küzdöttem fel magam a harmadikra és úgy éreztem egy hős vagyok, amiért nem szakadt még ki a tüdőm. Valószínűleg a balesetin vagy kórházban lenne a helyem, de annyira nem érdekel pár karcolás meg törött csont. Volt ennél már sokkal rosszabb is.
Ráfeküdtem a csengőre, és úgy nyomtam, mintha az életem múlva rajta. Közben félig a falnak támaszkodtam, félig pedig a padlón térdeltem. Ebben a házban sose volt fura így látni engem. Gyakorlatilag senkit nem érdekelt, hogy egy rohadt narkós hímringyó vagyok, aki 30 évesekkel dug, csak legyen pénze kokainra és egyéb fincsi dolgokra.
Hála a jó istennek a húgom szólt ki az ajtón.
"Az, aki itt fog meghalni a küszöböd előtt, ha nem engedsz be." nyöszörögtem, és nem volt a hangomban semmi játékosság. Halál komolyan gondoltam.
Nyílt az ajtó, és megvakított a fény...
Kék... Sárga... Zöld... Piros... Narancs... Fekete...
Összedőlt a világ felettem és csak arra emlékeztem, hogy a fejem hatalmasat koppant a küszöbön.
Aztán meg Viki szőke fejére, ahogy fölém hajol és aggódva vizslat...

Hűha! Szép! Nincs semmi kifogásom, tehát:

Elfogadom!