TPT photo studio

Idén nekem jutott azon megtisztelő feladat, hogy én fotózhatok az évkönyvhöz. Ennek persze, mint mindennek van előnye, és hátránya is. Azt csinálhatom, amit szeretek, ugyan akkor, én nem akarok senkit se bántani, de van néhány arc, akik igazán nem fotogének, és talán nem is valók abba a könyvbe. Jó aláírom, ez mindenkinek a suvenir joga, de nekem meg ez a véleményem. Na mindegy belevágtam, hálistennek nem kell túlzottan sietnem, egész héten csinálhatom, de azért legyünk őszinték 300 diák nem kevés, még ha csak 6 napra is bontom napi 60 fő, és erre jönnek rá a tanárok, szóval napi 65-70 fotót kell csinálnom. Ha még csak annyi lenne, hogy mindenki bejön klikk, és adios. Neeeem, mindenkiről evidens, hogy többet csinálok, nagyobb legyen a választék, és mindenképpen a legjobb kép kerüljön be a könyvbe, amit mindenki lát. Az ötvenedik ember környékén már nagyon fogom a fejem, pláne ha okos tojások is jönnek, az semmi a plázacicák, na tőlük óvjon meg az úristen. Azt hiszik, hogy ez portfólió lesz, és hogy ők modellek, és hogy ők majd így pózolnak, és úgy néznek, sőt ők inkább járkálnának… kell egy kis idő mire felfogják, hogy ez itt nem a Topmodell leszek. Mivel az iskola nem volt hajlandó termet biztosítani eme tevékenységre, ami persze nekik kell, nem is nekem, lényegtelen, szóval a saját műtermembe kellett meginvitálnom mindenkit. Ma valahogy különösen gyorsan lement a nap. Nem panaszkodok, négy óra van, és az utolsó klienset várom, akinek mintlátszik, nem kenyere a pontosság. Hiába néztem az órámat, hiába számolgattam, nekem volt igazam 10 perc csúszás volt. Mondjuk az a 10 perc már nem számít, csak ne legyen sokkal több. Egy ideig pakolásztam, tettem vettem, amikor beütött, hogy 10 óta egy falatot se ettem, és ha már így alakult, és van pár szabad percem, akkor lehet, hogy megebédelnék. Közben két harapás között megérkezett Savannah. Nem is tudtam ,hogy ő fog jönni, nem ő volt felírv, ezért egy kicsi nagyot is néztem. Lehet, hogy cserélt valakivel , én nem tiltottam a csereberét, csupán a pontosságért imádkozok.
- Sziaa – Törlöm meg a számat, majd kicsit megdöbbenten nézek rá. – Hogy-hogy te ? – Közben lelkesen lapozgatom a listát, de sehogy se stimmel.- No nem azért mondom, mert hogy baj lenne. - Játékosan felé kacsintok, majd bekapcsolom a gépem, beállítom a fényeket, és tőlem indulhat a mandula.

Egy szalvétát veszek magamhoz, és megtörlöm a szájam, nehogy ott maradjon egy kis maradék, bár Savanna nagyon mosolygott. csak reménykedek, hogy nem azért. Szóval kicsit érthetetlenül álltam a dolog előtt, de hát a munka az munka, akárki is jön. Ráadásul mára már tényleg mindegy. - Ja akkor ő jön pénteken kettőre. - Néz kérdően, és közben átírja a lapot. - Nos akkor... - Még egy utolsó pillantást vet a lapra, leteszi a tollat, majd össze dörzsöli a két kezét. - Szóval csak nyugodtan üljél le, a lényeg hogy mosolyogj, de majd segítek, adom az instrukciókat. - Mosolyog, majd a székfele mutat. - Nem tudom ebben a ruhában szeretnél lenni, vagy át szeretnél öltözni, ha igen, akkor ezt a paraván mögött megteheted, ha nem akkor kezdhetünk . - Kacsint, majd beáll a gép mögé.
Nem kell nagy attrakciókat csinálni tényleg, mindenkinek csak mosolyogni kell, vagy vigyorogni. Kinek mi az erőssége. Én már ezalatt a három nap alatt annyi arcot láttam, hogy semmin nem lepődtem meg. Elég komoly kihívás úgy végezned a dolgod, hogy előtted egy lássuk be elég humoros,vagy éppen tragikus kinézetű arcot látsz, és nem mosolyoghatsz, mert nem szemtelenkedhetsz. Pokerface, de néha könnyen úgy tűnhetett, hogy meg vagyok fázva, ugyanis rengeteget köhögtem, inkább mint az arcokba röhögjek. Nem is a tisztelet miatt, de ez a munkám jelenleg, és elég jól fizet az iskola, szóval akár mennyire is nagy az arcom, most lakatot kellett számra tenni. Néha kifejezetten hasznát vettem a férfiúi szövegemnek. Néhány lányból olyan nehéz volt kihúzni egy mosolyt is, nem azért , nekem nem volt rájuk nagy szükségem, és nem is volt a munkaköri leírásba, na de ne adjak már selejt munkát ki a kezeim közül. Lényeg a lényeg, hogy mindenkit eltudtam bűvölni, és el is hitték, hogy szívből jött, és komolyan gondoltam. Hát néha nagyon nem.
- Na akkor az első. Kezeket az ölekbe, és mosolyog - Már indultam, hogy segítsek neki, de a lány már magától megoldotta. Elkattant az első két klikk és jöttek a következő instrukciók. - Most akkor egy kicsi fordul el oldalra, és néz vissza, majd tegyél hozzá egy tökéletes fogkrémreklám ajánlatot. - Közben én is vigyorgok, és lelkesen csinálom tovább a képeket