Theon Pascal Throne

Név: Theon Throne
Becenév: TT , Theo
Kor: 20
Csoport: grafikus
Egyéni titulus: Mr. Egoist
Foglalkozás: fényképész

~ • ~

Jellem:
A mindennaqpokban egy határozott ember vagyok, ösztönösen szeretek cselekedni. Szeretem a kihívásokat, és addig menni ameddig el nem érem a céljaimat. Szükségem van a versengésre, arra, hogy megmuatssam ki is vagyok valójába. Kalandvágyó, bátor ember vagyok. Nem nagyon szeretem az érzelmeket, de akar bizony, hogy csapdába, és csábításba esek. Ami a szívemen, az a számon. Vicces, humoros, és persze szerény is.

Kinézet:
180 cenki magas vagyok, és kellően kisportolt testtel rendelkezem. Rövid fekete haj, gesztenyebarna szemek, kreol bőr. Szeretem tudni, hogy jól nézek ki. Szerintem egy pasink is figyelnie kell magára, fokozza a hóditás esélyeit. A gerincén egy tattoo : What goes around, comes around.

~ • ~

Történelem vagy Hozzászólás:
1992.október 20. Bizonyára sokaknak semmit nem jelent ez az év, hónap és nap, vagy éppenséggel átkozzák, de én megbecsülöm. Pontosabban általában. Néha van olyan, hogy az kívánom, bárcsak meg se születtem volna. Ez így durván hangzik, de hidd el, van benne valami.
New Yorkban születtem, az egyik északi gazdag negyedben. Anyám ügyvédnő, apám nőgyógyász. Eddig nem is lehet hibát találni az egészben. Származásomat tekintve félig angol, félig francia származású vagyok. Nem várt gyerek voltam, csak egy véletlen sikerült gyermek a szülök karrierista életében. Szerintem ez így már elég sok mindent sejtet. Apuci lelécelt egy szőke ciklonnal, majd anya valahogy csak meggyőzte, hogy jöjjön vissza, és ezt megpecsételve lett a kisúgom, Clara. Ez az a fajta pótcselekedet, amit mások úgy titulálnának meg: "hogy majd ő megmenti a családi kötelékeket".
Nagy panaszom nem lehetett, hiszen beírattak a legjobb iskolákba, megkaptam a legjobb magántanárokat, de felesleges volt, mivel kikészítettem őket. Talán azért, mert gyakorlatilag nem volt anyám, apám, mármint olyan, aki törődött is velem, szóval nem nagyon voltam hozzászokva a szabályokhoz, korlátokhoz. Így nem kellett sok idő, és kikészítettem őket. Az iskolák elvégzése simán sikerült, végül is tudok, ha akarok, de nem szeretem, ha korlátoznak. 11 éves koromban elkezdem zülleni, jó itt nem kell nagy dolgokra gondolni, de néha egy kis verekedés, lógás, szökés simán befért. Ekkor a húgom már 6 éves volt és iskolába ment. Addig talán nem is érzékeltem, hogy szüksége lenne rám, és egy kis figyelemre tőlem. Kicsit vissza fogtam a bandázást, és kezdtem többet törődni vele, és így megtanultam, hogy mi is az a figyelem. Mivel egyre kevesebbet jártam el otthonról, elkezdem gitározni, sőt egy kicsit még zongorázni is tudok. A szüleim egyszer véletlen belehallgattak, és elhatározták, hogy nekem igen is zeneiskolába kell járnom, de legalább is fogadnom kell egy tanárt. Nem nagyon örültem neki, mivel ugye nem voltam túl alkalmazkodó típus, és különben is, ha már úgymond dolgozok valakivel, akkor hagy válasszam meg én a partnerem.
Amint a gimnáziumba kerültem elkezdett érdekelni a sport, és az amerikai foci. Természetesen sikerült magamat feltornáznom a csapatkapitány szerepébe. Mivel elkellett döntenem mit is szeretnék kezdeni magammal, így úgy döntöttem, hogy a zenét megtartom hobbynak, és elmegyek grafikusnak. Grafikusnak, mivel nagyon szeretek rajzolni, és elég kreatív személynek találom magam. Emellett dolgozok, persze nem az anyagi javak miatt. Azok biztosítva vannak, inkább a saját szórakoztatásomra. Fényképész vagyok, és hát melyik pasi nem örülne annak, hogy ha nap mint nap szép lányokat kellene nézegetnie, fényképezgetnie, és még fizetnek is érte.