KAYA MEDISON ANDERSON;;
Ha táncolsz, élsz...ha élsz, táncolsz. ;;
Kaya Anderson
Becenév: Kay, Kaya
Kor: 18
Csoport: Utcai táncos
Egyéni titulus: Miss Scandalous
Foglalkozás: Tanuló, részmunkaidős pincér
~ • ~
Jellem: Igazából kedves, viszont ha éppen úgy kapod el, akkor eléggé... szeszélyes a jelleme. Igazából ez nála változékony, attól függ, hogy mennyire húzzák fel, mennyire kelt bal lábbal fel.
Naiv, legtöbbször megszerzi azt ami kell neki, és így is jutott be a művészeti iskolába. A tánc az élete, nagyon jó is benne, ezért sokan utálják, amit meg lehet érteni. A pasik általában bomlanak utána, de ő nem sok iránt mutat viszonzást. A pasik miatt általában rengeteg botrányba keveredik bele, na meg persze a barátai sem mindig mondhatóan barátnak. Egyszóval, zűrös és ne akard kiismerni.
Kinézet:Körülbelül 165 cm magas, 45 kg. Hosszú szőkésbarna haja és zöld macskaszemei vannak. Általában kicsit "trógeren" öltözik, de ez érthető hiszen az utcai táncosok hogy öltöznének? Cigarettázik, néha ez rontsa el nála az összképet. Szereti a sötét színeket, ennek ellenére leginkább mégis a világossal komponálja össze őket. Jó alakja van, szép arca, puha bőre. Valószínűleg azért is szeretik a pasik megnézni maguknak, mert sosem öltözködik túlzottan fel, inkább kihívó mint jókislányos. Az iskolában is leszólták már ezért párszor, de őt nem túlzottan érdekelte az ügy.
~ • ~
Hozzászólás:Menekülnöm kellett. Tudtam, hogy Tony emberei meg fognak találni, vagyis először a házamban fognak keresni. Felkaptam a Smith & wesson-t, majd a fürdőszoba ablakhoz siettem. Mivel fekete elszaggatott harisnya volt rajtam és egy kis bőrszoknya térdig érő magas sarkú csizmával, ezért elég nehéz volt átmászni azon a fránya ablakon. A filmekben mindig is könnyebbnek tűnt ez a dolog. Nagy nehezen áterőszakoltam magamat, igaz, hogy a harisnyámat még egy helyen elszakítottam, de ez most éppen nem érdekelt.
Tempóban elindultam a klub felé. El kellett intéznem még valamit, mielőtt elmegyek innen. A magas sarkú csizma most az egyszer nagyon idegesített. Nem is tudtam igazából, hogy miért is vettem fel, de azért most már mindegy.
Ahogy haladtam tovább, az egyik sarkon egy sietős lovaskocsi fordult be, ami sikeresen le is csapott. Hurrá. Tiszta sár lettem. Aztán hallottam, hogy valaki elkezd nevetni a hátam mögött. Megfordultam.
-Ez nem vicces Portia! – Csattantam fel, ekkor a szellem odasietett hozzám. Tudtam, hogy ez Portia kisértett része, de reménykedtem benne, hogy nem találkozunk majd össze. Most ő volt a legkisebb gondom itt.
-Cassie, mi a baj? Olyan idegesnek tűsz. –Hallatszott a hangján, hogy mennyire jó a kedve. Egy lépést közelebb léptem, majd megpróbáltam letörölni a fekete csizmámról a sarat. Még rosszabb lett, mint volt. Nem is kezdtem el mondani Portiának, hogy mi a gond… nem akartam megosztani vele. Már indulnék tovább.
-Semmi… izé, nekem mennem kell. –Azzal megfordultam, de arcomon teljesen kiült az idegesség. A szellem nem ment messzire, megállt a hátam mögött és megérintett. Már amennyire megtudott. Kirázott a hideg. Nem néztem hátra, csak hallgattam mit mond. Sürgősen beszélnem kell a szobatársammal, Tomasszal.
-Cassie… látom, hogy valami gond van. Segítenék, ha elmondanád. – Hogy is tudna nekem egy szellem segíteni? Gondoltam bele, majd hirtelen a semmiből kiböktem… csak úgy váratlanul. Azt hittem, hogy majd ettől elenged.
-Nagyon nagy bajba kerültem, keresnek, meg akarnak ölni, és sürgősen szeretnék eljutni a klubba...
~ hozott ~
