Táncterem

Tánc szak Hozzászólások száma : 10

Lanna

Ez az a hely, ahol órákat tartok. Csak segéd vagyok, vagy mondhatni hogy amolyan beugró szerűség. Úgyhogy nem nagy valami az egész. Még normális fizetést sem kapok érte. De a srácokat bírom. Olyanok járnak ide, akik majd a Marylandbe szeretnének járni később, és tanulni akarják a táncot már. Most képzeljétek el, hogy az én kinézetemmel, milyen táncot taníthatok nekik. Na... nem balettot, az fix. Azzal ki tudnak kergetni a világból, úgyhogy még véletlenül sem. Nemrég fejeztem a Marylandbe, most átgördeszkáztam ide, és meg is tartottam sikeresen az órát a picuroknak. Mondták, hogy majd jönnek holnap is, amire csak elégetett mosollyal bólintottam. Akkor ez azt jelenti, hogy bírnak engem és tetszett neki az óra. Király! Mivel a mentorom nincs itt, mert le kellett lépnie Párizsba vagy hova, ezért előveszem a táskámban lévő hamutálat, majd a cigimet és az aszal tetejére ülve kényelmesen elhelyezkedem és rágyújtok. Ez a legjobb. Főleg tánc után. Közben hallom, hogy lent valakivel beszélgetnek a kicsik, de remélem, nem engem érint a dolog és nem valami olyan ember jön fel, aki le bír izélni azért, mert a nem lehet cigizni helységben én cigizek. Kicsit kinyitom a mögöttem lévő ablakot, hogy azért lehetőleg ne maradjon bent a füst és ne vegye be semmi nagyon. Elkezdem lóbálni a lábamat, majd kicsit felemelem az egyik kezemet és végignézek magamon. Egy fehér póló van rajtam és egy fekete térdgatya. Tökéletesen kilátszanak a tetoválásaim és azon gondolkodom, hogy mi lenne, ha... ha még egyet rátennék a kezemre. Valamit a tánccal kapcsolatban. Char biztos örülni fog nekem ha bemegyek hozzá. Lassan már egy vagyont otthagytam nála, de kit izgat, amikor ilyen jó testem van. Hallom, hogy valaki közeledik, de nem nagyon idegesítem magamat fel rajta, nyugodtan cigizek tovább...

Tárgy: Re: Táncterem Szer. Ápr. 25, 2012 12:17 am

♦To: Seb ♦Öltözék:klikk ♦Szavak száma: 309

A suliból hazafele tartva bukkanok fel én is a környéken. Igaz, számomra eléggé elhúzódott ma a suli, de mindig ez történik, ha Hadleyvel kitalálunk valamit. Beszippant minket a próbaterem, és észre sem vesszük, hogy már két óra eltelt, amikor csak egyet terveztünk maradni. Erősen zilált is a hajzatom, noha egy gyors zuhanyt azért beiktattam, mielőtt bevágódtam volna a kocsiba.
Nem terveztem éppenséggel idejönni, spontán ötlet volt. Egyszerűen nevetséges, mennyire ritkán botlok bele Sebbe. Lévén mondjuk, hogy én balettozok, ő meg…hát finoman szólva nagyon nem, ez mondjuk annyira nem meglepő, főleg, hogy a mindenkinek közös alapozó órákat már maguk mögött hagytuk mindketten. Szóval nem látom túl gyakran a suliban, legalábbis nem tovább, mint egy-egy percre, amikor esetleg egyszerre vagyunk az öltözők környékén. Na de ez azért mégis egy kicsit idegesítő. Már ősztől egy városban lakunk végre, egy suliba járunk, mégsem változott semmi. Igaz, apám nem igyekszik túlzásba vinni a családi élet ápolgatását, és annyira sajnos a nénikém sem…hiába, anya volt az igazi összekötő erő, de hát ő már régóta nem segíthet ezen a problémán.
Én viszont még segíthetek rajta. Úgyhogy végül is a külváros felé hajtok, a tánctermet becélozva, ahol Seb tanít. Erre azért még emlékszem. Nem tudom, hogy rosszkor jövök-e, vagy nem, lehet éppen órát tart, de egy kis kotnyeleskedéstől meg alkalmatlankodástól én aztán nem nagyon szoktam visszariadni. Kirántom a táskámat a hátsó ülésről, igyekszem kicsit megigazítani a hajamat, különösebb siker nélkül, és bemegyek. Odalenn gyerek zsivaj fogad, ami azért kicsit meglep. Azért hamar kikövetkeztetem, hogy úgy fest idelenn az öltözők vannak csak, a fiúnak pedig nyoma sincs, úgyhogy felfelé veszem az irányt a lépcsőn, hamarosan be is toppanok a leheletnyit dohányfüstös terembe.
- Kukucs – köszönök mosolyogva, talán okozva egy kis meglepetést, de nem zavartatom magamat. Feltelepszek én is az asztalra a fiú mellé, és kissé pofátlan módon kiszolgálom magamat a cigijéből és a tüzével – Szóval erre szoktál bujkálni…

Tánc szak Hozzászólások száma : 10

Lanna

Mára még lehet hogy várok egy csoportot. Legalábbis úgy emlékeszem, mintha azt mondták volna, hogy a mai nap két csoport jön. De lényegtelen, mert itt leszek tán egész estig, mivel muszáj, úgyhogy ha jönnek jönnek, ha nem nem. Beállítottak biztonsági őrnek. Nappalra. Ez igazán fasza.
Kicsit elmerengek. Kifelé pillantok az ablakon, miközben ugye kiveszek egy szál cigit a dobozból és meggyújtom. Mélyet szívok bele. Ez az! Az egészséges életmód, a tánc és egyebek... legszebb. A zajokra felfigyelek. Tudtommal csak egy tanár és a csoportja van alattam, legalábbis egyel lejjebbi terembe, nem gondoltam volna, hogy valaki ide is feljön. Aztán amikor meglátom Lannát, akivel tényleg nem túl sokat találkozom mostanság, annak ellenére, hogy egy suliba járunk és még egy szakra is.
-Szia! Téged is lehet látni?
Mosolyogva kicsit arrébb húzódom, hogy odaférjen ő is mellém. Nem baj, az sem hogy elvett a cigimből, hiszen neki szívesen adok. Beleszívok egy slukkot az enyémbe, majd felfelé kifújom a füstöt és oldalra pillantok Lannára. Egyik kezemmel megtámasztom magamat.
-Nem bujkálok én. Csak elment az edző és muszáj nekem vinni most a kicsiket. Plusz beállítottak őrnek nappalra. És te, hol bujkálsz?
Kérdem felvont szemöldökkel majd elnyomom a cigimet és kicsit hátrébb dőlve rákönyökölök az asztalra. Innen figyelem tovább a lányt.

Tárgy: Re: Táncterem Szomb. Ápr. 28, 2012 9:51 pm

♦To: Seb ♦Öltözék:klikk ♦Szavak száma: 265

- Úgy fest, nem? – kérdezek vissza halkan nevetve, hát elvégre itt vagyok. És bizony, úgy fest nekem jutott eszembe először egy kicsit megerőltetni magamat, hogy lehessen látni, noha ezt nem különösebben tervezem felemlegetni. Nem nagyon hibáztattam én senkit, hogy nem igazán igyekeztünk úgy viselkedni, mint ahogy a családok szoktak. Amióta anya meghalt, valahogy nincs is kitől elvárnom ezt…apának mindig is fontosabb volt a munkája; az egyetlen család, akivel hajlandó volt foglalkozni, az anya és én voltunk. Szerintem most már egy ideje egyébként is azt hiszi, nincsen rá szükségem. Főleg a költözés óta, aminek kezdetben kicsit sem örültem…pedig ez nem jelentette azt, hogy ne szeretném, hogy nekem is (legalább valamennyire) normális családom legyen.
- A kicsiket? Hűha, ezt meg akarom nézni… - vigyorogtam Sebre, az ember, ha ránéz nem éppen az jut eszébe, hogy csöppségeket tanítson ugrabugrálni; én viszont nagyon is el tudtam képzelni. De szívesen megnéztem volna ténylegesen is.
- Főként a suliban…elég sokszor benn vagyunk Hadleyvel egész délután, néha este is. Mindig kitalálunk valami megvalósítani-valót… - mosolyodom el, miután hosszan kifújom a füstöt. Tény és való, rég nem volt, hogy ennyit táncoltam volna a kötelező órákon túl. Aminek persze az a kiváltója, hogy a sráccal vica versa megihletjük egymást és mindketten mindig a legjobbra törekszünk, ha táncról volt szó. Még ha egy kicsit legtöbbször engednem is kell a klasszikus alapjaimból. De nem bántam, a kortárs tánc mindig is izgatta a fantáziámat.
- De mesélj már valamit…hogy vagytok? – a hamutálba pöccintem a hamut, értelemszerűen nem csak Sebre gondolok, hanem úgy az egész családra – Egyszer már igazán össze kéne ülnünk…egy vacsira, vagy valami…mint a normális emberek.

Tánc szak Hozzászólások száma : 10

Lanna

-De, igen.
Nevetem el én is magamat. Tényleg elég keveset találkozunk ami azt illeti, de amikor így együtt vagyunk, akkor vigyázz, mert minden borul esik satöbbi. Végignézek Lannán. Annyira szép lány meg minden, de hát rokon. Ha nem lenne az, akkor tuti, hogy már rég ráhajtottam volna. Ahmm.. mostanság amúgy sincs szerencsém a nőkkel. Ez van. A tánccal vagyok kapcsolatban.
-Kicsiket bizony. Ma már nem biztos, hogy lesz edzés, de holnap gyere el megnézni. Majd téged is beveszünk a dologba.
Mosoly. Elképzeltem, ahogy Lanna beállna a kicsikhez és elkezdene velük táncikálni. Furcsa lenne, de biztosan jó. Addig se unatkoznék annyira. Na nem mintha így unatkoznék, mert a kicsik is tudnak okosságokat csinálni. Főleg ez a mai generáció... már a 11 évesek is discoba járnak. Bezzek a mi időnkbe...
-Az szuper! Én a bandának szentelem a maradék időmet, igyekszem mindent jól elvégezni meg hasonló. Szerintem egészen jól haladunk a többiekkel ami azt illeti.
Tudom, hogy ő a másik bandában van. Kicsit elmosolyodom ismét, és mintha egy kis villanykörte jelenne meg a fejem felett.
-Egyszer össze kéne hozni a két bandát, és egy kis baráti összemérésre... majálisozni mentek?
Érdeklődöm. Én lehet, hogy lenézek a central parkba, állítólag nagy buli lesz, táncosokkal meg minden. Kíváncsian várom, főleg, ha lesznek versenyek.. akkor tuti megyünk.
-Hát... köszönjük egészen jól. Masha is elvan, erre arra bolyong, meg így a többiek is. Szóval elvagyunk. És ti?
Ha már itt tartunk, akkor megbeszéljük ezt a dolgot is. Amennyit mi foglalkozunk ezzel... az én szüleim mostanság nem nagyon tartják a rokonságot senkivel, ami engem nagyon de nagyon zavar.

Tárgy: Re: Táncterem Szer. Május 02, 2012 12:33 am

♦To: Seb ♦Öltözék:klikk ♦Szavak száma: 265

- Igen? – nevetem el magam, hát, végül is nincs nagy bajom a gyerekekkel, noha nem is mostanában volt, hogy pesztrálnom kelljen egyet. Nem hogy többet…na jó, lehet hogy annyira nem is jó ötlet a dolog; de ha valami nem hangzik túl jó ötletnek, az rendszerint elkezdi birizgálni a fantáziámat. Bizony – Tudod mit, eljövök, tényleg. – mondom aztán végül, ha másért nem is, Sebet megnézném, hogy mit kezd egy csapat sikítozó, visítozó gyerekkel. Hát igen. Már a gyerekek sem a régiek.
- Akkor neked sincs sok szabadidőd – vonom le a következtetést mosolyogva. Hát, tény, hogy az ember nem is azért foglalkozik a tánccal, hogy sok szabadideje legyen. Inkább az benne a legjobb, hogy a legfontosabb hobbid lehet akár a munkád is. Már ha szerencsés vagy. Végül is, Sebnek így már most is az, hogy itt tanít, még ha csak kisegít is. Persze én inkább azért güriztem, hogy amikor majd végzek a sulival helyem legyen valami színvonalas társulatban. Mindennél jobban akartam, hogy tényleg meg is élhessek abból, hogy minden hétvégén, vagy akár minden nap színpadra lépek. Elsősorban nem is az hajtott, hogy híres legyek…végül is sosem izgatott túlságosan, hogy mások mit hisznek rólam, de azért elismertnek lenni nem lenne rossz.
Lévén viszont én inkább a balettnek szentelem az életemet, ez az egész banda-dolog tőlem sokkal távolabb állt. Nem volt semmi bajom egyik csapattal sem, épp csak nem éreztem úgy, hogy nekem való ez a csapat-szellem, na meg a néhai összetűzésekről ne is beszéljünk…
- Azért azt nem nevezném bandának, hogy Hadleyvel meg az ikeröccsével bolondozunk – mondom aztán somolyogva, miközben elnyomom a cigimet. Igaz, hogy eléggé össze voltunk nőve, és sok mindent csinálunk együtt, amibe persze a tánc is beletartozik, de ettől függetlenül nem tekintettem magunkra, úgy, mint a többi, szervezett bandára. Mi inkább csak barátok voltunk. És maximum egymással versengtünk, na meg nem is volt nagyon szükségünk másokra – Hm, nem is tudom, lehet megérne egy kiruccanást. Lemehetünk együtt is – még nem nagyon gondolkodtam a dolgon, de végül is, miért ne? Noha nálam rendszerint az ilyesmi az utolsó pillanatban dől-e, hogy éppen van-e kedvem valamihez, vagy nincs.
- Jól vagyunk mi is. Apa szokás szerint folyton melózik, sokat utazik, alig van otthon…meg elkezdett randizgatni ezzel a jogász nővel a melóból…a hideg futkározik tőle a hátamon – fintorodtam el. Nem mintha különösebb problémám lett volna a nővel, egyszerűen csak…nem anya volt. És ő volt az első „csaja”, aki nem csak egy éjszakát bírt ki…persze, hogy idegesített. Sokkal jobban toleráltam, amikor mindenféle fiatal libákkal mászkált.