Rock Club

Már egész korán elindultam otthonról. Szeretem a Rock Clubot, és elég jól ismerem az ottaniakat, úgyhogy mielőtt még az a nagy tömeg lenne, beültünk egy kicsit iszogatni és egyebek. Nem öltöztem ki most túlzottan, csak a stílusomhoz jó híven. Felkaptam a táskámat, kisminkeltem, elpakoltam a legfontosabb cuccaimat, majd elindultam. Nincs hideg, szerencsére, úgyhogy nyugodtan élvezhetem ezt a szép csillagos estét. Imádom a tavaszt… főleg, amikor már este sem kell megfagyni és lehet kicsit lazábban öltözködni.
Pár utcát kellett csak sétálnom. Közben küldtem egy sms-t a barátnőmnek, hogy elindultam, úgyhogy bent találkozhatunk majd a clubban. Mielőtt odaérek, egy gyors hajigazítás és miután üdvözöltem a kint lévő ismerősöket, elmosolyodva lépek be. A kabátomat persze beadom a gardróbba, nem akarom, hogy valaki lenyúlja vagy bármi. A táskámat átteszem a vállamon és körülnézek. Ahogy látom, a barátnőm még sehol. Na, nem baj, addig is elleszek szerintem. A pulthoz lépek, kérek egy energiaitalt vodkával. Most csak fáradt vagyok kicsit, ettől pedig úgyis fel fogok pörögni azt, hiszem. Legalábbis legtöbbször. Kicsit belépek a tánctérre, egy két mozdulatot én is letáncolok, miközben néhány ismerőst üdvözlök ott is. Aztán iszom egy kortyot az italból, de nem a legkellemesebb a tömegben italozni, így… mivel jár? Éppen amilyen szerencsés napom van ma, egy barom elszalad mellettem és kicsit kilöttyint az italból, ami nem rám, hanem a mögöttem ülő Johnny nadrágjára csöppen. Kicsit rémült tekintettel fordulok meg.
-Jujj! Elnézést. Nem akartam, csak ez a majom itt…
Elég hangos a zene, úgyhogy igyekszem túlordítani. Amúgy nem tudom, ismerem-e a fiút. Kicsit ismerős, talán az utcai táncosok közül… ott elég sok mindenki van, akivel még nem túlzottan ismerkedtem meg.
-Ismerlek valahonnan amúgy… azt hiszem. táncolsz?
Próbálom elterelni a témát a leöntésről és az ismerkedés felé nyúlok kicsit. Ha csak nem küld el a fenébe, aminek mondjuk, elég nagy esélye van azt hiszem. Halványan elmosolyodom, az asztalra teszem a piám, előveszem a cigim és rágyújtok. Persze megkínálom őt is, hátha kér.

Pitty-pitty. A telefonomat kezdem el nézni, a barátnőm írt vissza, hogy késik. Nagyszerű. Biztos megint későn kezdett el készülődni. Na nem baj, feltalálom magamat, mint mindig. Ugyebár a sok és jó ismerős miatt nem lesz gond. Bár vannak olyan emberek is mindig, akikkel nem szívesen találkozom, mert tudom, hogy keresztbe akarnak mindig tenni nekem. Na de mindegy, ez a legkevesebb most. Főleg miután sikeresen leöltöttem a csávót mellettem. Felvont szemöldökkel nézek rá, hogy mit művel közben. Kicsit megpróbálok ellenkezni, de… nem túlzottan megy. Udvarias. Ez már egy jó pont. És még nem is haragszik. Mások már rég leszedték volna a fejemet több mint valószínű.
-Köszi, igazán nem kellett volna.
Veszem el a poharam, majd koccintok vele és kortyolok egyet belőle. Tényleg nagy megkönnyebbülés, hogy a mai nap még semmi balhé nem volt. Szerencsére. De nem akarom elhamarkodni, mert engem követ a baj…
-Örülök, hogy nem haragszol. Ma nincs túl szerencsés napom, ami azt illeti.
A banda nevén elgondolkodom. Aprót bólintok. Hallottam már a névről. Igazából nem tudom, kik lehettek benne, de azt igen, hogy tuti valaki mesélt már róluk. Vagy lehet, hogy azon a nyáron találkoztam velük is, mint amikor Maddel. Kíváncsi pillantást vetek rá.
-Meglehet. Én a Farkasoknál vagyok most.
Ha már itt tartunk. Igen jó csapat a farkasok is, szóval nem kell szégyellnem. Az tuti, hogy nem akarok csapatkapitány lenni, ha esetleg a mostanival történik valami, de azért jó így is, ahogy van. Sokan mondják, hogy én táncolok legjobban onnan, de nem hiszem el. Vagyis… lehet, hogy a Marylandi adottságok miatt van ez részben. A bemutatkozásra bólintok és el is mosolyodom most már. Talán először ma.
-Kaya Anderson.
Ekkor már a cigit kínálom felé. Nem túl sokan tudják a nevemet, ami azt illeti, de mivel ő is a teljeset mondta, ezért én is most. Na meg mivel új vagyok itt… attól függetlenül elég sok embert megismertem már és elég sok ellenséget is beszereztem. A „köszi”-re bólintok, majd beleszívok a cigibe és odaállok mellé. Kicsit ide-oda mozgok, mozgatom a csípőm meg ilyesmi. Csak simán jól érzem magamat.
-Amúgy, sokat jársz ide?
Érdeklődöm közben a fiútól, hogy ne álljunk már olyan csöndben egymás mellett végig, ha már ismerkedünk, vagy valami.

Figyelemmel kísérem Johnny mozdulatait miközben elvigyorodom. Az italom közben lassacskán el is fogy, leteszem az üres poharat az asztalra és tapsolok egyet.
-Ez tök jó volt!
Elgondolkodom talán egy kicsit lehetetlen dolgon, de ki tudja... majd kicsit később lehet, hogy felvázolom, de még nem. Előbb ismerkedek. A farkasok között tapasztalt táncosok vannak, nem olyanok vagyunk min egy új banda. Eléggé összeszokott, és laza társaság, mindenki fél élete a tánc és imádunk versenyezni. Ez a legjobb.
-Biztos vagyok benne, hogy eljön.
Kacsintok egyet, és a most elkezdett zenére ide-oda kezdem el mozgatni a fejemet kicsit. Imádok táncolni, nekem már már nem csak a fél életemet teszi ki ez, hanem az egészet. Plusz még a suli is mellette, ami szintén a táncról szól. Néhányan már leizéltek ez a dolog miatt, hogy utcai táncos vagyok, de közben bejutottam a Marylandbe.... hát sajnálom, én a karrieremre is gondolok az mellett, hogy táncolok.
-Először? Az jó! Nekem ez a kedvenc helyem, szinte minden hétvégén ide járunk a bandával meg a haverokkal. Mondhatjuk, hogy a közelben ez a legjobb hely, ahol a buli is nagy mindig.
Sosem unalmas... kicsit nagyobb mosolyra húzom a számat, majd tovább folytatom a táncikálást. Hajam is ide-oda libben, de aztán ismét felvetek egy témát, amire nem tudom, hogy milyen reakciója lesz majd Johnny-nak.
-És... szeretnél valahol újra táncolni? Gondolom... bandában.
Ha igent mond, akkor felajánlom neki szerintem a Farkasokat. Azt hiszem, tutira jó helye lenne nálunk. Beillik a közösségünkbe. Szerintem.

Közben a barátnőm is megérkezik, de csak adok neki egy puszit és már le is lépett. Szokása. Nem szeret zavarni egyrészt, másrészt pedig imád bulizni meg pasizni. Szóval nem is vártam mást tőle. Elmosolyodom miközben Johnny-t hallgatom és bólintok egyet.
-Értem. Egy új bandával nehéz.
Kicsit célozok már arra, hogy talán jöhetne hozzánk, ha van kedve. De látom közben veszi is a lapot. Hogy én mutassam meg, hogy mit tudok? Elvigyorodom. Azt hiszem, ezt nem kell nekem kétszer mondani. Sőt, mivel a banda többi tagja is itt van legalábbis nagyrészt, akkor meg is oldható a dolog.
-Várj egy picit.
Kacsintok cinkosan, majd egy pillanatra megfordulok. Körülnézek, és minden második embernek valamit a fülébe súgok. Körülbelül hat hét ember jön mögöttem mikor visszaérünk Johnnyhoz. Ők a farkasok. A főnök int a dj-nek, és mivel ismer minket, tudja, hogy mit kell betennie. Ismét egy pimasz mosolyt tolok a fiú felé, is biccentek egyet a fejemmel, hogy figyeljen és hogy mehet is. A zene elindul, mi úgy kezdünk el táncolni rá. Nem vagyunk kezdők láthatóan, pontosan mindenki mindent egyszerre csinál. A mozdulatok érdekesek és egyedikek. Sőt, nálam még észrevehetőek a kicsit balettosabb lépések is. Érdeklődve figyelem végig Johnny arcát, persze koncentrálva a dolgokra. Igazából a főnök mindig örül, ha új tagot hozok a csapatba, mert kell a csapat többlet. Mindig kell, csak kevés jó embert találni. Miután vége a számnak, lepacsizok néhány emberrel, megköszönöm nekik, majd ők már szélednek is szét. Én visszalépek Johnny mellé,. miközben a tapsvihar is enyhül, amit szokás szerint kapunk minden héten ha táncikálunk egyet.
-Ez volt a csapat. Most ha gondolod, megmérkőzhetsz velem is.
Úgy tűnik Johnny nem fél tőlem. Már volt sok ember, akit legyőztem és akitől a több éves tapasztalatommal jobban táncoltam, szóval belemegyek. Elkezdek táncolni Johnny előtt, vélhetőleg ő is táncol velem. Néha vele együtt táncolok, amikor úgy jön. Kicsit azért rá vagyunk hangolódva egymásra, ahogy észrevettem. Jó táncos ő is, tud alkalmazkodni.

Mi mindig jól érezzük magunkat. Főleg, ha együtt vagyunk, hiszen a társaság már-már összebarátkozott. Őket szinte a családomnak tekintem. Szerintem nagyjából ezzel mindenki így van.
Én igazából nem akarok csapatkapitány lenni. Annyira sosem vonzott a dolog, a mostanit is annyiszor látom kikészülni a próbák folyamán meg ilyesmi. Szóval kicsit durva néha. Már meglett volna az esélyem arra, hogy csk legyek, de nem akartam tényleg... sőt... már rég lenne egy jó kis bandám is. Nem ez az álmom.
A banda lemegy, ekkor mi tovább táncolunk Johnnyval. Ha jó táncos, tudja, mikor kell lépni. Főleg ha már ennyire mer hozzám közeledni. Nem is kételkedem benne egy percig sem, próbálok sok mindent hozzá igazítani, és ahogy látom, figyel ő is a ritmusomra. Elvigyorodva nézek rá, úgy érzem, belőlünk még jó barátok is lehetnek. Kicsit kiráz a hideg, mikor végigsimít a karomon. Nem rossz értelemben, jóban. Kacsintok, majd kicsit kifújom magamat és nekitámaszkodom a mellettem lévő asztalnak.
-Nem volt rossz! Sőőőt! Nagyon élveztem a dolgot.
Rég táncoltam már ilyen jót. Mondhatjuk, hogy akkor, amikor Mad-del találkoztam legutóbb. Az is érdekes volt. A végére egy kisebb társaság összegyűlt körülöttünk főleg Mad érdekes mozdulatai végett. Amikor felhozza a bandát, még nagyobb mosoly kerül az arcomra. Nagyon megörülök neki!
-Szuper! Szívesen látnánk a csapatban. Úgyis keressük a tehetségeket, akik csatlakoznának hozzánk.
Ez amolyan győzködésnek indul. Remélem, nem kell túl sokat győzködni, nagyon szeretném, ha jönne. Mostanság senkit nem vittem a bandába, úgyhogy azt hiszem, örülnének neki, ha én is vinnék valakit végre. Ami azt illeti, az ideköltözés óta elég nagydologgal rukkoltam elő, főleg, hogy ennyi barátom lett hirtelen meg minden.

Valóban élvezem a dolgokat ami azt illeti. És nem is bánom már, hogy eljöttem, még hogy így egyedül is jöttem el.
-Ohh, köszönöm. Én is nagyon örülök, hogy veled ismerkedhettem meg.
Nem gondoltam volna, hogy ma egy ilyen szuper kis barátságot vagy... többet (?) kötök. Kicsit elpirulok, majd egy félmosollyal az arcomon tovább figyelem Johnny reakcióijait. Még mindig csak a párbajon jár az eszem, legalábbis részben. A másik rész pedig azon, hogy mit is igyak. Kíváncsi pillantással nézek rá, és még mielőtt ő szólalna meg, én megteszem.
-Nem iszunk valamit? Megszomjaztam a nagy párbajban.
Kacsintok. Valami töményet innék, de megvárom őt is. Egyedül nem annyira buli, mint ketten. Amúgy meg tök fel vagyok pörögve, mivel Johnny csatlakozik a bandához több mint valószínű. És megint csak sikerül neki elérni, hogy belepiruljak a mondandójába. Nem is tudom.. .ezt nyomulásnak vegyem? Elmosolyodom. Még szerencse, hogy az alapozó miatt csak halványan látszik az, hogy elpirultam.
-Tényleg? Kedves vagy. És nagyon örülök neked tényleg!
Már annyira, hogy ha meg is engedi, akkor meg is ölelem. Ezzel bizonyítom, hogy tényleg számított nekem az, hogy ő csatlakozik hozzánk. Van egy olyan érzésem, hogy a mi kapcsolatunk nem biztos, hogy csak baráti lesz. Bár ki tudja... lehet, hogy tévedek, mint a megérzéseim többsége általában.

Szeretem, amikor egy pasi zavarba ejt, viszont az alapozót is szeretem, hogy ilyenkor ez nem látszik meg rajtam. Viszont azért ugyan úgy viselkedem, mint eddig... nem változik meg semmiben sem a viselkedésem. Ugyan az a pörgős, mosolygós lány áll Johnny előtt, mint eddig.
Igyekszem mindenben jó lenni... csak az a gond, hogy nem mindig úgy sikerül, ahogy én szeretném. A táncra születtem, sokan ezt mondják. Már kiskorom óta táncolok. A többi meg hát, csak úgy jön. Sokan mondják, hogy különleges vagyok, de azt hiszem nem mindenben van igazuk.
Aztán felvont szemöldökkel pillantok rá. Már megint ő hozza a piát. A következő kört tuti én fogom fizetni most már. Elmosolyodva elveszem az egyik poharat és kicsit feljebb emelem, jelezve hogy az ő egészségére is. Nem tudom hogy, de jól eltalálta, hogy ez a másik kedvenc italom.
-Mmm... gondolat olvasó vagy?
Vigyorogva vádolom meg, ugye azért mert eltalálta a piát. Le is teszem a poharat addig, ameddig sikerül átölelnem. Nem tudom, hogy hogy jött ez pontosan, viszont néha rám jönnek ezek a hülye szokások. Ahogy elnézem Johnny nem ellenkezik neki túlzottan, aminek szintén örülni tudok.
-Ugyan. Amúgy nekem is tök feldobtad az estét. Alapból úgy volt, hogy végül egyedül leszek, de így! Tökéletes.
Kacsintok, majd amikor végigsimít a hajamon kicsit halványabban mosolygok rá. Magasabb tőlem, így kicsit felfelé kell néznem. Aztán elveszem az asztalról az italt, iszok belőle egy kortyot és a táskámban kezdek el turkálni. Már rá kell gyújtanom. Ismét megkínálom Johnnyt is cigivel, majd elveszek én is egyet. Ha ő is rágyújt, akkor meggyújtom neki a cigit, majd magamnak és vigyorogva támaszkodom meg a pultnak. Kellene valamiről beszélni, de igazából most meg sem tudok szólalni.

Iszom egy kortyot az italomból, majd mosolyogva nézek én is körbe. Igazából most nem is figyelek a kívülről érkező zajokra, olyan mintha kizártam volna őket valamennyire és csak Johnnyra összpontosítanék. Nagyon jól érzem magamat, sőt... már pasi társaságában elég régen éreztem ilyen jól magamat ami azt illeti. Már hiányzott. Látom rajta, hogy elmerengett. Nem kérdezem meg, hogy min, nem akarok túlzottan tolakodó lenni.
-Bármikor eljövök veled, csak ne kelljen egyedül lenned.
Most flörtölünk egymással? Kacsintok egyet pimaszul, majd rágyújtok. Szívok egy slukkot a cigiből, karikákat formázva a füstből fújom ki. Aztán egy kortyot iszom az italból ismét. Közben persze végig Johnnyt sasolom. Igazán jóképű, ezt már most meg tudom állapítani. El tudnák vele képzeni egy s mást, de nem mélyedek ennyire bele, mert a végén még nagyot koppanok. A bókjai viszont tetszenek... régen mondtak nekem már ilyesmit, így most kicsit zavarban vagyok, és nem is tudom, hogy mit válaszoljak rá.
-Ne túlozz. De... azért... köszönöm, nagyon kedves vagy tényleg.
~Kaya! Hogy lehetsz ennyire hülye! Mondj már valami értelmeset is.... ~
A lelkiismeretem nem enged, nem tudom, hogy mit tegyek mit mondjak neki. Egy apró lépést közelebb lépek hozzá, majd halványan elmosolyodom. A mosolyom is kicsit zavarodott. Nem vagyok ideges, se semmi ilyen, csak azért jó érzés. Próbálok témát keresni, de egyelőre még nem találok.