MAXIMILIAN ALBERT SMITH;;
Megérte várni, boldogságot találni... ;;
Név: Maximilian Smith
Becenév: Max, Lian
Kor: 23
Csoport: Felnőtt
Egyéni titulus: Mr. Funny
Foglalkozás: Programszervező, bemondó, rádiós, újságíró
~ • ~
Jellem: Hohóó, van arcom az biztos. Elég ha már meghallják a hangomat, tudják, hogy nekik rögtön nevetniük kell. Próbálok mindenből viccet csinálni, rengeteget tudok beszélni. Nem véletlenül vagyok programszervező se, újságíró se és rádiós... elég sok mindennel foglalkozom, igazából minden ilyen számomra fontosabb dolog. Sokak szerint kedves vagyok, meg fiatal, és még sokra vihetem. Szerintem már eléggé sokra vittem, és nekem ez az élet tökéletesen megfelel. A lányoknak tudok bókolni, barátnőm jelenleg nincs, de majd remélem lesz. Sok barátom van, sokakat mondhatok legalábbis annak. Azt hiszem, eléggé céltudatos, kreatív vagyok. Semmi szigorúság, semmi komolyság. Móka nélkül nincs is élet!
Kinézet:185 cm, barna haj, ami általában szerteszét áll. Világoszöld szemeimmel teljesen "aranyosan" tudok nézni, amire sok nő felfigyel. Van egy kis izom is rajtam, néha eljárok gyúrni, de csak amikor nagyon van rá időm. Amúgy be vagyok általában táblázva ahogy csak lehet. Általában elegánsan öltözködöm, és imádom az ingeket, amiből szinte mindenfajta van. Egyik színt sem vetem meg, tudok kreatívan öltözködni, de igazából általában a világos sötét kombináció a kedvencem. Grafika szakon fejeztem, ezért elég jó a kézügyességem is és a fantáziám az ilyenekhez.
~ • ~
Hozzászólás:Hozott: Midnight Lullaby, Anna személyében.
-Hasadra süt a nap.Függönyöztem ki a szobánk ablakát, miközben gyorsan kisasszéztam az előszobába és egy tálcával tértem vissza. Láthatóan kedveskedni szeretnék a drága egyetlen férjem urának, aki későn ért haza az éjjel és eléggé sokáig aludt. Gondolom, éhes lehet, mint a farkas. Szép kis jelző… Amikor sikeresen felül az ágyban, egy apró mosolyt elereszt felé, majd nyújtózkodik. A táncát az ölébe helyezem, és apró csókot nyomok az ajkára. Visszafekszem mellé az ágyba. Még én sem öltöztem fel, egy kis hálóruhába flangáltam fel-alá, hogy finom reggelit tudjak készíteni Paulnak. Láthatóan örül ennek a kis kedveskedésnek.
-Köszönöm, nagyon figyelmes vagy drágám. Milyen volt az estéd a barátaiddal?Nos… igen. Amikor Paul nincs itthon esténként, én általában egy csajos estét szervezek a barátnőimmel. Egy kis teázgatás, kis kártyázás vagy valami egyéb hasonló szórakozással megfűszerezve. Legtöbbször nálam vagyunk, én annyira nem szeretek eljárni szórakozóhelyekre. A kellemes itthoni nyugalom mindig is jobban vonzott. Aprót bólintok, miközben a két pohár közül, az egyiket leemelem a tálcáról és belekortyolok a finom narancslébe.
-Ohh, szokás szerint nagyon jó! Tudod, hogy ezzel a társasággal mindig is jól éreztem magamat. El tudjuk ütni gyorsan az idő, és mindig el is fecsegjük azt.Gyorsan frissen elmesélem neki a tegnap este történteket. Szeretek mesélni az ilyen dolgokról, láthatóan pedig őt érdekli, hogy mi történik velem akkor, amikor ő nincs itthon. Jobban szereti Paul is, ha nem megyek el semerre. Félt. Ettől függetlenül, viszont igen csak jól tudok vigyázni magamra. Egyáltalán nem furcsa, hiszen manipulátor vagyok vagy mi a fene. Ismét csak egy kortyot iszok abból a narancsléből, miközben be is fejezem a hosszú, körülbelül 10 percen át tartó mesémet a tegnap estémről. Már aludtam, amikor Paul hazaért, viszont mivel az a fajta vagyok, aki minden kis neszre felriad, észrevettem, hogy hazaért. Persze ezután már én is sokkal jobban aludtam tovább.
-Sok dolgod lesz a mai nap folyamán?Érdeklődtem, kicsit felhúzott szemöldökkel. Reménykedem benne, hogy lesz már egy kis ideje rám is, mostanság elég sok dolga van erre, arra. Igazából nem mindig tudom, mit csinál, hova megy, de az üzlet az üzlet. Erről már nem tehetek és nem is szólhatok bele. Én az itthoni dolgokat elrendezem, közöttük a bevásárlást, a takarítást, és ha valami papírmunka vagy egyéb szükséges, azt is megcsinálom Paulnak. Ebben a legjobb, hogy mindig van itthon ami csak kell. Na meg, én is itt vagyok amikor csak kellek. Napközben legtöbbször otthon vagyok, olvasgatok és elütöm valahogy az időt, ami persze mindig gyorsan elröppen.
-Nem tudom, de valószínűleg el kell utaznom majd két napra.Ez megint csak nem túl jó hír. Odahajol hozzám, egy bocsánatkérő puszit ad a homlokomra, majd tovább folytatja a reggelijét. Elmerengek. Nem tudom, mit is válaszoljak most erre…. mi is lenne az, amit egyáltalán válaszolnom kellene? Elmerengve nézek pár percig magam elé, az utolsó csepp üdítőt is kiiszom a pohárból, majd halványan elmosolyodva –ismét, de ez már nem túl őszinte- odapillantok Paulhoz. Ő is látja rajtam, hogy le vagyok törve emiatt egy csöppet.
-Nem tarthatnék én is veled?Igenleges választ kaptam, ezért boldog voltam. Összepakoltunk reggeli után, majd megindultunk a repülőtérre. Aztán kiderült, ez volt életem egyik legrosszabb döntése, hogy csatlakoztam hozzá…