Poppy Beadfeld

Név:Poppy Beadfeld
Becenév: Polly/Poppy
Kor:18
Csoport: tánc szak
Egyéni titulus:"passionnée petite princesse"
Foglalkozás: nincs

~ • ~

Jellem:
Rendkívül visszahúzódó leányzó, bár nem mindig volt az. 6 éve, hogy édesanyja elhunyt, s azóta apjával él, ki mindig próbál kedvében járni és minden jóval elhalmozza. Poppy anyja halála előtt vidám, barátkozó személy volt, ám miután bekövetkezett a nem várt törés életében úgy érezte magára maradt. Valamint az volt i-re a pont, hogy legjobb barátnőjéről megtudta, hogy csak a pénzéért volt vele. Innentől kezdve falat húzott maga köré, s a fal kapuját ritkán lépte át bárki is. Egyetlen dolog van ami boldogsággal árasztja el a tánc. Még kiskorában íratták be szülei balett órákra, ahol remekül megtanulta e remek táncot. Onnantól kezdve már kérdéses sem volt, hogy Táncos Iskolában szeretné folytatni tanulmányait Általános Iskola után. Ha táncol nem tud semmire gondolni. Így beszélt barátjának arról mit is érez olyankor: "mikor a színpadon vagyok, vagy csak magamnak táncolok, akkor elképzelem, hogy anya néz engem és drukkol. Valamint olyan érzésem van, mintha szárnyra kelnék! Fantasztikus, szavakba nehezen foglalható ez az egész..."
Bármilyen meglepő nagyon kalandvágyó, kíváncsi típus. Mindenbe belevág, persze egyedül, és segítséget elutasítva old meg mindent. Talán a felfedezésre való buzgósága onnan ered, hogy imád könyveket olvasni, s rengeteg titokzatos helyről olvasgat köteteiből.

Kinézet:
Viszonylag magas, 174 cm vékony alkatot örökölt. Mindenki azt mondja tiszta anyukája, ennek nagyon szokott örülni, s olyankor telt ajkait mosolyra húzza.
Félhosszú szőkés barna hajkoronája van, mely enyhén hullámos. Táncoláskor általában kontyba, edzésekkor lófarokban, vagy kibontva szokta hordani.
Azon kívül csillogó zöld íriszek ékesednek arcán.
Kicsit porcelánbaba hatást keltő.
Öltözéke-általában szeret tip-top lenni, de azért a kényelem is fontos. Ruhadarabjai nem kategorizálhatóak be, hogy most csajos, sportos stb... inkább vegyesnek mondható. Hol a magassarkú szoknyával, vagy csőszárú farmerral, hol tornacipő rövidnadrággal.

~ • ~

Hozzászólás:
ez egy korábban íródott hsz. a lány kinek a bőrébe bújtam vámpír-Lauren:
Csöndesen, mozdulatlanul "utazik" Adrian vállán. Néha-néha felnéz, hogy merre is járnak, majd újra a betont bámulja. Mikor bemennek egy épületbe riadtan kapja fel fejét. Néhány lépcsősor, majd zár kattanás.
~Ez lenne az otthona?~
Bizonyára, hiszen az ajtót sem berúgta, hanem kinyitotta. Egyik pillanatban még lóg a széles vállon mint egy rongy a másikban már egy kanapén találja magát. Hideg, fekete bőr. Üres tekintettel lesi a padlót. Mint aki drogozott. Nem tud semmire gondolni, csak van és kész. Jeges ujjak megragadják törékeny csuklóját és szorító bilincs rabságába zárják azt. Majd ülőhelyzetből elvonszolja a férfi egy csőhöz.Mindkét kezét ezzel kivonta a forgalomból, hogy még véletlenül se tudjon megszökni, vagy bármi mást tenni.
-Oké..-
Felnéz Adrian-ra. Úgy válaszolt mint egy engedelmes kis csatlós, pedig, ha nem lenne önkívületében másképp reagált volna. Haját ismét megrántják feje hátra szegődik. Kék csillogó szemeiben könnycseppek duzzadnak. Nem szól egy szót sem és nem tesz semmit, bár nagyon nem tudna ellenkezni. Csak tűri a kiszolgáltatottságot. Éles villanás hatol nyakába. A vámpír ismét vérével oltja szomját. Ahogy fogynak a cseppek, úgy gyengül a vékony test. Porcelán arcán végig csurran könnye. Nincs már semmi ereje. Gyöngén csuklik össze a földön miután a gonosz abba hagyta a táplálkozást és elhagyja a szobát. Kezei megfeszülnek a bilincs alatt. Lassacskán kezdi ismét átvenni az uralmat elméje felett. Félelemtől reszkető hangon ordít segítség után.
-Valaki! Segítség.-
Eltört a mécses. Zokog elterülve a földön, s sebesült nyakkal.
-Segítség!-
Egyre halkabban ordít míg végül nem jut ki több hang torkából.
~Nem adhatom fel..~
Annyira kifáradt már, hogy alig lát, de felül, s hátát nekitámasztja a falnak. Eszébe jut egy film melyben úgy menekült meg a főszereplő, hogy egy csattal kinyitotta a zárat. De ez a valóság. Elég abszurd, bár vámpírok is csak a mesékben léteznek és csodák, csodájára Lauren még is az. Közelebb csúszik a csőhöz és megpróbál belenyúlni zsebébe. A fém annyira szoros és vágja csuklóját, hogy már tele van bevérzéssel és karccal. Megemelkedik egy kicsit, hogy jobban odaférjen ujjaival. Semmi. Egyetlen hullámcsat sincs nála.
- b@azdmeg mért nincs nálam ilyenkor?-
Ideges. Elfordítja fejét. Másik oldalt viszont van egy fekete csat a zsebnyílásra húzva. Teljesen ki kell tekerednie, hogy elérje. És megragadja.
~Most vagy soha..~
Pici zárba beledugja a csatot. Csavargatja jobbra, balra míg nem egy halk kattanást hall.
-Ez most komoly???-
Hitetlenkedve nézi, hogy sikerült kinyitnia . Kicsúsztatja kezét a fémdarabból. Lassan feltápászkodik. Ki néz az ablakon Adrian még nem jött vissza.
-Vért kell szereznem!-
Körül néz egy kicsit a házban, de leginkább a hűtőben. Sehol semmi. Ajtó kopogtatásra kapja fel fejét. Az ajtóhoz siet. Kiszól.
-Ki az?-
-A gondnok kiabálást hallottam.-
-öö...igen kérem nyissa ki az ajtót.-
Kulcs csörömpölését hallja, s az ajtó nyílik. Ha megszökik nem jut túl messze és még jobban elfárad, de ha most belakmározik akkor új erőre kap. Ínye roppan, szemfogai kinőnek. Férfi bejön.
-Minden rendben kisassz..-
Lauren ráveti magát a prédára. Száját betapasztja tenyerével, s nyakánál lüktető kívánatos eret megcélozza. Agyarát mohón mélyeszti megmentője nyakába, s szívja a sós vért. Másik keze szaporán föl-le mozgolódó mellkasra teszi és a szív felé csúsztatja azt. Próbálja testével leszorítani a ficánkoló alakot. A végletekig kiakarja inni a finom cseppeket. Érzi a szívdobbanások egyre lassulnak míg lenem áll. Sebei egy szempillantás alatt begyógyulnak, teste még sosem kapott ekkora energia löketet. Letapad a halott férfiról, ajkáról lenyalja a bíborvörös finomságot. Pupillája nagyra kerekedik. Megölte. Meggyilkolt egy ártatlant, ki ráadásul segíteni is akart neki. Életében először vért ontott, bár jobban belegondolva nem volt olyan vészes a dolog és remekül érzi magát. Megragadja a hullát lábánál fogva és beráncigálja a fürdőszobába, majd bezárja az ajtót. Ki néz a folyosóra a vámpír még mindig sehol. Kiillan maga mögött becsukja halkan az ajtót és elindul lefelé a lépcsőn. Ám megpillantja Adrian éj fekete haját és felfelé tartó alakját.
-Basszus..-
Suttogja. Elindul vissza felé. Hova menjen?? Vissza megy a Démon házába.
Befut a hálóba és elrejtőzik a szekrény mellett.
~Ha ezt megúszom esküszöm nem tagadom meg többet magamtól a vért!!!