| Welcome!
2012. Ez a tánc éve! Akár az utcai táncé akár nem, mindkettő tökéletes
itt. Igaz, hogy a két banda között mindig is összetűzések voltak, de az
mit számít? Ez adja meg az érdekességét a városnak és a táncnak! Csatlakozz. Éld át a tánc rejtelmeit, küzdj meg a győzelemért!
Step up! |
A hónap karakterei | A hónap női karaktere
Vyxline HandersA hónap férfi karaktere(i)Chezz Princeton
Asher Black |
Legutóbbi témák | » A Galaxis HódítóiKedd Júl. 23, 2013 3:44 am by Vendég » A 4 elem harcaHétf. Ápr. 29, 2013 9:25 am by Vendég » Dangerous Mystic WorldSzer. Ápr. 03, 2013 1:10 am by Vendég » A Klónok KrónikájaPént. Márc. 29, 2013 1:41 am by Vendég » Gadoria, a druidák erdeje - Újraindultunk!Szomb. Márc. 23, 2013 11:13 pm by Vendég » VampireDiariesKedd Feb. 26, 2013 4:03 am by Vendég » Enjoy The HuntSzomb. Jan. 12, 2013 5:44 am by Vendég » Behind The WallsKedd Jan. 01, 2013 8:33 pm by Vendég » The Vampire Diaries - What you want?Kedd Dec. 11, 2012 5:23 am by Vendég |
Top posting users this week | |
Kiemelt társoldalak | Abbey Mount Private School |
| | Tornaterem | |
| | Szerző | Üzenet |
---|
Admin Admin
Hozzászólások száma : 84
| Tárgy: Tornaterem Vas. Feb. 26, 2012 1:26 am | |
| | |
| | | Lanna Roberts Tánc szak
Age : 31 Hozzászólások száma : 67 Tartózkodási hely : New York
| Tárgy: Re: Tornaterem Szomb. Márc. 17, 2012 3:23 am | |
| Adam Mintha a napokban egy kissé rám járt volna a rúd. Mondanom sem kell, ez nem olyasmi, amitől az ember lánya el lenne ragadtatva…ma éppenséggel fatális késében voltam. Nem úgy, hogy öt, tíz percet, amin még egy villámátöltözés segíthetett volna. Egy teljes órával később ébredtem fel, mint kellett volna. Csodálatosan negatív teljesítmény, még hozzám mérve is, fogadd gratulációmat, Lanna…! Nem reggeliztem, még egy kávét sem ittam, de így is lekéstem már az óra felét. Valahogy ma igazán nem volt kedvem egy kellemes leszúráshoz a tanár úrtól, úgyhogy inkább úgy döntöttem, kihagyom az első gyakorlatot. Noha így meg volt legalább egy órám ebédig. Annyira nem bántam, addig legalább biztosan magamhoz fogok térni. Bambán bámultam csak ki a fejemből, amíg a kihalt folyosókon barangoltam – igyekezvén a legkisebb zajt csapni, nem hiányzott, hogy valaki kikukucskáljon valamelyik teremből, hogy mégis ki kering idekinn órák alatt…első utam a büfébe vezetett, még ha az iskolai kávé nem is éppen a csodálatos íz hatásáról híres, de megteszi. Végül azért irányoztam lépteimet a tornaterem felé, mert az a legvalószínűbb, hogy ott nem botlok bele senkibe, akibe most nem szeretnék. Nem sok dolgom volt egyébként sem errefelé, finoman szólva vicces lett volna, ha balerináknak kötelező kidobós-órákat szerveztek volna. Az üres gyomrom is szaltókat vetett a gondolatra, és a visszafojtott nevetéstől, ahogy elképzeltem magunkat tüll szoknyában ugrálni a labdák között. Úgy gondoltam hát, hogy akárkinek is legyen órája odalenn, a lelátón zavartalanul eltölthetem az ölembe hullott, bűntudatos szabadidőt. Félreértések elkerülése végett a táncórákat egyáltalán nem hagyom el szívesen, még a gyűlölt rúdgyakorlatokat sem. De még kevésbé szeretem, ha korán reggel valaki nekem esik, hogy mégis miért késtem…majd a havi bajra fogom a délelőtti rosszullétet – még mindig nem született meg e földtekén az a hímnemű tanár, aki ezzel az érvvel érdemben vitatkozni tudna. Reményeim szerint feltűnésmentesen másztam fel a padok közé, valahova a közepére becsüccsenve, méretes táskámat, a próba cuccommal a földre dobtam, kis híján kilöttyentve a kávét a papírpohárból; de végül sikeresen elérve az áhított pozíciót. Hosszan kifújtam a levegőt – nem, valahogy nem éreztem úgy, hogy a mai napból bármi jó is kisülhet. Én sem lehetek mindig formában, és kirobbanóan energikus, ami azért többnyire jellemző rám. Nyűgösen babráltam fésületlen, kócos tincseimet, ahogy végre hátradőltem, elbambulva kevergettem a kávét, figyelve az odalenn rohangálókat, hálát adva az égnek, hogy nem kell közöttük lennem. Na de legalább ennél már tényleg csak jobb lehet. Kivéve, ha leharapják a fejemet a délutáni órákon. ( ruci ) | |
| | | Adam Doyle Zene szak
Age : 31 Hozzászólások száma : 10
| Tárgy: Re: Tornaterem Szomb. Márc. 17, 2012 7:35 am | |
| Lanna
Reggel, pontban 11- kor megszólal a vekker, amire azon nyomban fel is kelek. Egy nagy taslit adok az órának, amitől rögtön el is hallgat, majd megtörlöm a szememet, és felülök az ágyban. Körülnézek a szobában, majd feltápászkodok az ágyról, és az ajtóhoz lépek, amit ki is tárok magam előtt. Végigsétálok a folyosón, le a lépcsőn be a konyhába. Gyorsan készítek magamnak agy jó erős, feketekávét, közben készítek magamnak egy kis tojásrántottát. Fel is verem a tojást, majd bele a só, ezután rá a gázra. Lassan kész is lesz, leveszem a tűzhelyről, rá egy tányérra, a kávéba minden szükséges dolgot beleteszek, majd ledobom magam az asztal elé. Betolom a tányéromon lévő összes cuccot, lehúzom a kávét, majd minden beledobok a mosogatóba, ahelyett, hogy elmosogatnék. Egy sört is kiveszek a hűtőből, amit elkezdek iszogatni, közben ismét a szobám felé veszem az irányt. Kiveszem az egyik fekete farmeromat, fehér pólómat, bőrdzsekimet, és mindet, egytől egyik az ágyra dobom. Megiszom a maradék egy kortyot a dobozból, és az üres tárgyat az asztalra, a gép mellé helyezem. Besasszézok a fürdőbe, letusolok, majd egy szál törülközőbe kilépek a fürdőből, mert hallom, hogy csöng a telefonom. Felveszem a tárgyat az ágyról, majd meglátom, hogy anyám keres, kinyomom, és visszadobom az ágyra. Ezután ismét betérek a fürdőszobába, megmosom a fogamat és egyebek. Felkapom magamra a ruháimat, és belövöm a sérómat. Mivel még van, körülbelül 20 percem, bekapcsolom a dvd- t, amiből rögtön felcsendül a kedvenc együttesem, a Nickelback. Felveszem max hangerőre, amitől szokás szerint felébred a fél utca, és majd megint kapom a szidásokat, hogy mások még aludnának. Hát aludjanak, ki tartja őket vissza? Hogyha meg nem tetszik nekik, akkor vegyenek füldugót, aztán aludjanak. Meghallgatok négy számot, majd ismét az órára tekintek, ami már azt jelzi, hogy indulás van a suliba. Kinyomom a készüléket, majd felkapom a táskámat és a tornatáskámat, felveszem a cipőmet és kilépek a házból. Kulcsra csukom magam mögött, majd egy cigit kiveszek annak a dobozából, meggyújtom, majd mindent visszateszek a zsebembe. Elindulok a suli felé, amihez körülbelül 15- 20 perc múlva érek oda. De most hamarabb megérkezek, mint gondoltam, és már a cigit is elszívtam. Átlépem a sulinak a kapuját, majd a bejárati ajtó t is magam mögött hagyom. Lépteimet a tesiterem fiú öltözője felé veszem, nem is foglalkozva azzal, hogy az első három órámat lekéstem. Belépek az öltözőbe, megkeres a szekrényemet, bedobálok minden cuccot, majd átveszem a ruháimat, az eddig rajtam lévő ruhákat meg ismét beküldöm a táskám mellé. Majd belépek a terembe, és beállok a futók közé. Tíz perc futás után már megállít minket a tanár, és említi, hogy a mai órán kosárra fogunk dobni. Elveszek egy labdát, majd, mivel a 187 centimmel én vagyok a legmagasabb, beállok a sor legelső helyére. Eldobom a labdát, ami sikeresen beérkezik a kosárba. Elkapom a felém guruló labdát, majd a sor hátsajához indulok. Körbenézek a teremben, és egy lányt pillantok meg a sorok között. Mivel én vagyok a legjobb tanítvány az osztályban, megengedhetem magamnak, hogy kiálljak a sorból. Felmászok a lány mellé, leteszem a lábamhoz a lasztit, majd lenézek az osztályra. -Te mit csinálsz itt? Mért nem vagy órán? –kérdezem, majd rá vezetem a tekintetemet, de olyan, mintha meg se hallotta volna a szavaimat, iszogatja tovább a kávéját. | |
| | | Lanna Roberts Tánc szak
Age : 31 Hozzászólások száma : 67 Tartózkodási hely : New York
| Tárgy: Re: Tornaterem Szomb. Márc. 17, 2012 8:34 am | |
| Adam A labdák pattogatása kellemetlenül visszhangzott a fejemben, de már úgyis hasogatott a fejem, a megváltást pedig csak és kizárólag a kávéban láttam, nem pedig abban, hogy esetleg új helyet kéne választanom az idő elütésére. Egész kényelmesen elfészkelődtem, kissé lecsúszva a székről, a lábaimat kinyújtva; még szerencse, hogy nem császkál itt rajtam kívül senki más, vagy akár át is eshetnének rajtam. Biztos nem köszönnék meg. Maradok hát ahol vagyok, óvatos kortyokban fogyasztva a koffeint, bambán figyelve a kosárra dobókat. Labdajátékok. Igen utáltam őket világéletemben, amihez valószínűleg hozzájárult, hogy sosem voltam bennük túl jó. Vagy lehet csak nem érdekeltek eléggé, túl hamar el tudom unni a dolgokat, mielőtt még elég időt ölhetnék beléjük, hogy el is érjek valamit…csak és kizárólag a tánc képzett eddig kivételt. Furcsa is, hogy emellett még mindig kitartok; nem jellemző rám. De talán még soha, egy pillanatra sem ingott meg benne a hitem. Feljebb csúszok, egyik lábamat átvetem a másikon, még mindig túl meleg a kávé, hogy egy pillanat alatt lehúzzam az egészet, pedig szívem szerint azt tenném. Nem szeretek ilyen lenni, idegesítem magamat, és ha én idegesítem magamat…akkor képtelenség, hogy másokat ne irritáljak. Nem mintha az nem szokott volna olykor egyébként is sikerülni. Egy kissé talán tényleg elbambultam, elvesztem a gondolataim között, mert erős fáziskéséssel pillantok oldalra a fiúra, aki mintha nekem beszélt volna. Vagy csak képzeltem? – Te aztán egész szép nagyra nőttél – ártatlanul bámulok rá egy egészen hosszú pillanatig, amíg agyam a hiányzó információt keresi, és végül hosszas kutatás után meg is találja, akkor vonódik csak buja ajkaimra széles mosoly. Nincs nekem semmi bajom az emberekkel, sőt, bármikor szívesen veszem a társaságot, még akkor is, ha valójában egyáltalán nem vagyok alkalmas állapotban a szocializálódásra. Egy kicsit ez is olyan, de már megbékéltem a gondolattal, hogy ma tanítás van, és emberekkel kell érintkeznem. Legalább ezt a fiút még nem ismertem, bár már biztos nem egyszer láttam, és ez még mindig jobb volt, mintha valami táncos leányka talált volna meg „búvóhelyemen”. Elég lesz később csatlakozni a már egészen elunt arcokhoz. - Elaludtam. Nagyon – vallom aztán be kicsit visszafogottabb, de sunyi mosollyal, megrántom a vállamat – Ami azt jelenti, hogy ha késve megyek be órára a tanár tíz percen keresztül kiabál velem, hogy teljesen alkalmatlan vagyok arra, hogy ide járjak, aztán óra közben is folyamatosan pikkelni fog rám, és még abba is beleköt, amit tökéletesen csinálok; ráadásul azért, mert tudja, hogy igazából pokolian jó vagyok és ezért szerinte nem szabadna kihagynom egy pillanatot sem a gyakorlásra - hogy nagyképű lennék? Mondták már. De most miért viselkednék álszerényen, ha egyszer tényleg jól csinálom? Végtére is ezért vagyunk itt, mi mind. Mert valamiben jók vagyunk. Eszem ágában sincs letagadni - De nem számít, majd kitalálok valami lányos kifogást, hogy miért csak délután vonszoltam be a hátsóm… – ó nem, egy átlagos tanítási nap nem érdemli meg, hogy ideges legyek, az bőven elég, hogy leheletnyit másnapos vagyok. - Neked nem kéne visszamenned a pályára? – vigyorodok el újra, a végén még elkezdem magam körül bomlasztani azt a híres, marylandi munkamorált…a végén még azt is rám kenik, mondjuk mit nekem egy újabb tétel bűneim lajstromán…? | |
| | | Adam Doyle Zene szak
Age : 31 Hozzászólások száma : 10
| Tárgy: Re: Tornaterem Vas. Márc. 18, 2012 3:37 am | |
| Lanna
A lány egy kis tétovázás után megszólal, és a legelső mondatára csak mosolygok, majd egy kis idő elteltével leülök, és ő is válaszol a feltett kérdésemre. Figyelmesen végighallgatom, majd válaszolok neki. - Minden tanár ilyen, szidnak, hogyha te késel az óráról, de, hogyha mi megemlítjük, hogy késett tíz percet, akkor meg már oda kell adni az ellenőrzőt, mert nem feleselhetünk a tanárral…- mondom egy kisebb szünetet tartok a mondandóm közt. - De jó, akkor nem vagyok egyedül, aki késve érkezik. Mondjuk én nem véletlenségből késtem, én direkt jöttem be 11- re, mert az első négy órámat ki nem állhatom. Ezután még jön egy tesi, aztán meg kész, ennyi volt mára, mondjuk utána még lesz órám, de kit érdekel? Mert engem nem, az biztos. –mondom megrántva a vállamat, majd amikor mondja, hogy ki fogja magát dumálni a dologból, helyeslően bólintok. - Na, ez a beszéd, ki kell magad dumálni, hogy mért késtél. De engem az se érdekel, hogyha a sárga földig szidnak, úgy se figyelek rájuk. –mondom, majd a lent pipiskedő osztálytársakra nézek, akik kisebb, nagyobb szerencsével dobnak a palánkra. De a lányok azok készek. Csak röhögni lehet rajtok, mert sírnak, hogyha betörik a tegnap készített, 300 dolcsis műkörmük. Istenem, ilyen az élet, nem kell csináltatni, aztán nem lesz „csúnya” vége. Amikor ismét felcsendül a lánynak a hangja, halkan felnevetek, majd rászegezem a tekintetem. - Nem, most nincsen kedvem a tesihez. Majd a szünetben bepótlom futkározással, aztán csá, legyen boldog. És, hogyha minden szabályt betartasz, minden jóból kimaradsz. –felelem, majd ránézek a tanárra, aki vörös képpel bámul fel rám. - Adam, azonnal gyere lefele, mert egyest adok! –visítja a szakálla alatt, de én nem teszek eleget a kívánságának maradok a lány mellett, és csak röhögök a tanár vörös pofáján. - Ja igen, ha már itt tartunk, én Adam Doyle vagyok, 19 éves, és zene szakra járok. Gitározok és zongorázok, meg, hogyha nagyon muszáj, akkor énekelek. És benned kit tisztelhetek? –mondom, majd megkérdezem a lánytól is. Közben felkapom a labdát, és elkezdem magam előtt pattogtatni. - Jól van Adam, akkor fáradj ide, és add oda az ellenőrződet! –ismét ordítja a vénember, amire egy nagyot sóhajtok, felállok, és a lányra nézek. - Egy perc. –mondom, majd lerohanok a lépcsőkön, a tanár kezébe dobom a labdát és bemegyek az öltözőbe. Kikapom a táskámat, előveszem az ellenőrzőt, és mindent visszahajigálok a szekrénybe. Kimegyek az öltözőből, becsapom magam után az ajtót, a tanárnak odaadom, majd, mintha mi se történt volna visszamegyek a lány mellé. Leülök, majd nézem tovább, ahogy a vén fószer mormog valami az orra alatt. És ismét felkiált. - Hogyha fél percen belül nem jössz le, akkor egy szaktanárit is kapsz a szép egyesed mellé. –mondja, amire megrántom a vállamat, és visszakiabálok neki. - Csak nyugodtan. –mondom, majd a lábamat felteszem az előttem lévő széknek a tetejére, és mosolyogva pillantok rá a lányra. | |
| | | Lanna Roberts Tánc szak
Age : 31 Hozzászólások száma : 67 Tartózkodási hely : New York
| Tárgy: Re: Tornaterem Vas. Márc. 18, 2012 5:21 am | |
| Adam - Ó, nem, ő aztán sosem késik… - forgatom a szememet, pedig mit meg nem adnék, ha egyszer jogosan visszaszólhatnék. Mondjuk nem gyakran kések, most sem szándékos volt. Kevés dolog van, ami igazán érdekel, de ide mégsem azért járok, hogy szórakozzak…bármilyen furcsán is hangzana ez az én számból, éppen ezért ki sem mondom inkább. Mondjuk egyelőre talán nem előz meg a hírem. – És mik voltak az áldozatok? – te jó ég, most tudatosul csak bennem, hogy tényleg _mennyire_ elaludtam. A többiek az órán már biztosan túljutottak nem csak a bemelegítésen, meg a rúdgyakorlatokon, de már tuti, hogy a darabot próbálják. Egy kicsit azért idegesít a dolog. Bosszant, ha valamit nem úgy, nem olyan jól csinálok, mint ahogy szoktam. Másrészről…legalább az alvást felsőfokon űztem ma hajnaltól. Nem igazán ismerem a többi csoport órarendjét, de egy kicsit furcsán nézek most Adamre. Nekünk a tárgyak majdnem kilencven százalékát a tánccal kapcsolatos dolgok teszik, minden más másodrangú. Így elég nehéz olyasmit találnom, ami nem érdekel. Azért járok ide, és nem valami egyetemre. - Nem is tudnék jobban egyetérteni – vigyorodom aztán el, a szabályok, na azért az mégis csak más tészta. Zsebeltem már be én is figyelmeztetőket, nem is keveset, noha idén, egyelőre, egészen jól viselem magamat. Azért ha minden nap lógnék, nem ott tartanék, ahol, ezt még én is beismerem. De a szabadidőmben, a saját világomban…ott nincs az a szabály, aminek értelmét találnám. Lepillantok a vöröslő fejű tanárra, félő, hogy a végén még felrobban, ha ennyit idegeskedik, de csak szórakozottan somolygok – ez most igazán nem az én saram, és addig örülök, amíg engem, mint ismeretlent nem vesz elő; ő aztán nem fogja megzavarni az ébredezésemet. Nagyot kortyolok a kávéból, most már lassan iható, aztán pislantok csak vissza Adamre, hogy viszonozzam a bemutatkozást. – Lanna vagyok. Lanna Roberts, 19, balett – veszem át én is a kissé száraznak ható felsorolás formuláját, szélesen elmosolyodva. Egészen úgy hangzik ez így, mintha az ember valami adatlapot olvasna fel hangosan, és semmi másból nem állnánk, mint számokból és betűkből…pedig ez nem jelent semmit - Menj csak, mielőtt agyvérzést kap… - kuncogok halkan a papírpohár mögé rejtve a mosolyomat, igyekezve megtartani láthatatlanságomat a lentiek számára. Nem zavartatom magam addig sem, amíg Adam eltűnik, leteszem a földre mindkét lábamat, és most a másikat vetem át a combomon. Azért hosszútávon mégsem itt a legkényelmesebb ülni az épületben. De szerencsére nem vánszorognak a percek, lassan, de biztosan közeleg az ebédszünet, amikor mehetek kimagyarázni magam. Az egész jelenet valahogy rettentően szórakoztat – magamban levonom a következtetést, hogy a fiú valahogy…nagyon kamasz. Hiába, azt mondják a férfiak később érnek, kicsit sem lepődök meg. Az a „már-csak-azért-sem” típus. Nem rossz játék, szülőket bosszantani remek módszer, de én már kinőttem belőle. - Hm, ennyire leszarsz mindent, vagy ilyen vonzó a társaságom? –ah igen, a finomság az hamar el tud belőlem veszni, enyhén felvont szemöldökkel, kissé kihívó mosollyal pillantok újfent oldalra. | |
| | | Adam Doyle Zene szak
Age : 31 Hozzászólások száma : 10
| Tárgy: Re: Tornaterem Hétf. Márc. 19, 2012 4:48 am | |
| Lanna
-Hát kihagytam két törit, egy rajzot és egy angolt. Azt hiszem ezek voltak. –mondom megrántva a vállamat. Közben ismét a rokkant vén szatyorra nézek, aki megint körmöl valamit az ellenőrzőmbe, majd levágja az egyik székre, és haragos képpel felhorkant majd rám néz. Én ezen nevetek egyet, majd mit sem foglalkozva tovább az osztállyal meg a tanárral a lányra pillantok, akinek idő közben meg is tudom a nevét és, hogy mivel foglalkozik, mármint milyen szakra jár a suliba. Amikor ismét kérdez valamit, egy féloldalas mosollyal az arcomon rápillantok, majd rögtön válaszolok a kérdésére. -Hát igazából igen, ilyen vagyok, de a tesit csipázom. Szóval nagy részben a második lehetőség az igaz. –mondom, de az arcomról még mindig nem tűntetem el a mosolyt. Felállok, visszafordulok a lány felé. -Mindjárt jövök, csak helyre teszem az ellenőrzőmet, hogy ne tudjon többet firkantani belé. –mondom, majd lekocogok a lépcsőkön, megfogom a papír tákolmányt, majd miközben elmegyek a tanár mellett, megveregetem a vállát, amire csak felhúzott szemöldökkel reagál. Belépek az öltözőhöz, odarohanok a szekrényemhez, beledobom a tárgyat, majd kikapok egy szál cigit, az öngyújtómat, és sietve bemegyek a wc- be. Nem érdekel a tűzjelző, nekem most szükségem van rá. Meggyújtom a szálat, majd habozás nélkül szívok belőle egy nagyot. Öt perc elteltével végzek vele, bedobom a wc- be és lehúzom, hogy senki se vegye észre. Szerencsére a tűzjelző nem szólalt meg, ezért mákom van. Gyorsan iszok egy kortyot, hogy ne lehessen érezni rajtam a cigi füstöt, majd egy perc múlva, mintha mi se történt volna, visszamegyek a terembe. Ezúttal nagy ívből elkerülöm a tanárt, mert nem akarom, hogy észrevegye rajtam a ciginek a bűzét. Fellépek az első lépcsőfokra, majd visszanézek a tanárhoz, aki hála az égnek nem fogott szagot. Nagy megkönnyebbüléssel lépdelek felfelé Lanna felé. Ismét elhelyezkedek jó párszor elhagyott helyemre. -És amúgy te mióta jársz ide? -teszem fel a kérdést, közben néha őt, néha az osztály bénázását figyelve. | |
| | | Lanna Roberts Tánc szak
Age : 31 Hozzászólások száma : 67 Tartózkodási hely : New York
| Tárgy: Re: Tornaterem Hétf. Márc. 19, 2012 8:15 am | |
| Adam - Ah, igen, az izgalmas volt biztosan… - sóhajtok fel színpadiasan, és nagyon is örülök, hogy kevés ilyen gimis borzalommal kell itt megbirkóznom. Direkt járok ide, sajnos, nem sajnos, nem szórakozásból. Ezzel járt viszont az a kellemetlen már majdnem-bűntudatszerűség, hogy olyan órákat hagyok ki, amik tényleg érdekelnek…persze ez eszembe sem jut, hogy talán nem kellett volna olyan sokáig kimaradnom tegnap éjjel, vagy pár pohárral kevesebbnek kellett volna lecsúsznia. Ha a bűntudat néha fel is üti a fejét, a megbánás azért mégsem játszik nálam. - Sejtettem én…- vigyorgok azon a rendkívül bosszantó módon, ami egyszerre lehengerlő, de nagyon is önelégült. Azért én nagyon is jó társaságnak tartom magamat. Most komolyan itt kell hagyni másodszorra is? Végül csak a vállamat rántom én is, felfelé szöknek azért a szemöldökeim, ahogy pillantásom követi az ismét az öltözők felé eltűnő fiút, és ártatlanul rebbentem szempilláimat a tanár felé, aki egy hosszú pillanatig engem bámul. Mosom kezeim, edzőúr! Elkortyolom a kávémat, összegyűröm a poharat, így utána nekem is a dohányzás gondolata fordul meg a fejemben, de végül maradok, ahol vagyok. Sajnos be kell ismernem, hogy megviselt az éjszaka, nyűgös és fáradt vagyok, így pedig semmi nem lesz belőlem a délutáni próbára…annak viszont nem lenne jól vége. Úgyhogy mélyet lélegzek inkább, már csak az kéne, hogy tovább rongáljam a kondíciómat egy cigivel, feltett szándékom kicsit rápihenni az ebéd utáni órákra. Megoldom valahogy, mint mindig. Akárhogy is, a kérdést nagyjából megelőzi az ismerős füst szag. Ejnye-bejnye. Igyekszem nem hagyni, hogy széles vigyor üljön az arcomra, de valahogy nevethetnékem van. - A vécében cigiztél? Most komolyan? Mi ez, gólya év a gimiben? Tudod, ha kimászol a foci pálya lelátója mögött a kutya sem fog észrevenni, és nem indítasz be semmilyen jelző rendszert, hogy aztán kivágjanak a gitároddal együtt. Szóval? Mire fel ez a lelkes destruktívizmus? Kit akarsz felhúzni? –ah, igen, nehezemre esik véka alá rejteni a véleményemet, rendszerint nem is szokott sikerülni. Rosszindulat viszont egyáltalán nincs bennem, inkább kíváncsi vagyok. Évekig én is apámat akartam felbosszantani – cigi csikkek szerte a lakásban, üres vodkás üvegek, minden nap másik fiút, vagy lányt rugdaltam ki a szobámból fehérneműben. Aztán rájöttem, hogy egyáltalán nem érdekli annyira, mint szeretném. Akkor már inkább azt csinálom, amihez tényleg kedvem van. - Jah, amúgy – a nagy találgatásban majdnem el is felejtettem, hogy Adam kérdezett is valamit, és az bizony nem a kéretlen jó tanácsaim tömkelege volt – Lassan egy fél éve. Apám itt kapott új állást, és nem volt hajlandó Washingtonban hagyni a balett intézetben. Úgyhogy most itt boldogítom az embereket –válaszoltam végül vigyorogva, fél lábamat én is az előttem levő sornyi szék támlájának támasztva. Bizony…egyesek biztos nem örülnek, hogy még egy nagyszájú liba rontja itt a levegőt – legalábbis ahogy ők látják. De hol is érdekel az engem…? (érdeklődésed hiányában én ezt lezártnak tekintem, bocsesz) | |
| | | Ajánlott tartalom
| Tárgy: Re: Tornaterem | |
| |
| | | | Tornaterem | |
|
| Engedélyek ebben a fórumban: | Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
| |
| |
| |