Igazgatói iroda

Ijedten ébredtem az ébresztő csörgésére. Először morcosan matattam az éjjeliszekrényen, hogy kikapcsoljam majd mikor rápillantottam az időre gyorsan kimásztam az ágyból.
-Jesszus! Ma lesz az első munka napom és máris elkésem.-
Hisztis szavak. Megszokott. Reggel mindig az vagyok, nah de melyik lány nem? Fut siet, már amennyire tud. Konyha-fürdő, tükör-gardrób. A legnagyobb gond talán a késés mellett az, hogy mit vegyek fel..ezen mindig sokat vacilálok. Akár fél, vagy egy órát is, de most annyi időm nincs, mert ha most érnék oda is késő lenne.
Szoknya,zakó és magassarkú sietve de rajtam van és már zárom is a bejárati ajtót és a kocsiba pattanok.
~tíz perccel később~
Egyszerűen robbanni tudnék. Mit fog szólni az Igazgató? Biztosan öreg a férfi és azért mert félóra csuszásban vagyok, 100% hogy páros lábbal fog kirúgni. Gyorsan parkolót keresek, s mikor meg van szaladni kezdek a bejárati ajtó felé.
*hülye cipő*
És még hasonló gondolatok kavarognak benne. Imádja a magassarkút, de köztudott ha sietnie kell akkor nem a legjobb választás....És bent vagyok! Végre itt. A levegő nos..hát iskola szagú. Mit is várhattam? Hogy rózsaszirom finom aromája fogja körülölelni a folyosót és a termek minden egyes zegzugát? Ez amolyan álmodj királylányos dolog...Megpillantok egy tanárt.
-öö..elnézést, kérem!-
Csak nem hallja, megy tovább. Mi van itt? Süketek osztálya.
*Nyugi Anna! Csak ideges vagy a vénség miatt!*
Az ön nyugtatás általában beválik. Nő után sietek és gyengédem megragadom a vállát. Könnyed mosollyal ám információra éhes tekintettel nézek rá.
-Jó napot! Hol van az igazgatói iroda?-
Mikor a hölgy végre figyel rám és választ ad kérdésemre elfordulok tőle és elindulok az iroda felé. Az ajtó előtt megtorpanok. Hajamat megigazítom és nagy levegőt véve ujjaim rátapadnak a kilincsre és nyílik az ajtó. Az íróasztal mögött egy fiatal srác ül.
-Igazgatóhoz jöttem.-
Ahogy végig pillantok a sármos arcon elképedek.
*Na ne! Hát ő egyáltalán nem tűnik vénségnek, sőt...*
Közelebb lép.
-Bocsi, vagyis elnézést be sem mutatkoztam Anna Stewart az új titkárnő-
Most csak azon tud kattogni az agyam, hogy OMG csak nem előttem ül a világ leghelyesebb pasasa.

Igen, bejelentették, hogy ma jön az új titkárnő. Alig várom már. Állítólag valami szép kis egyed, még nem találkoztam vele, úgyhogy nagyon kíváncsi vagyok rá. Az elegáns öltözet az ma is megvan, fehér póló és egy fekete ing felette, alul pedig egy farmernadrág márkás cipővel. Elegáns... nekem lehet. Hajamat bezseléztem még reggel. A tükörbe pillantok, elmosolyodom és visszaülök a helyemre. A poharamra nézek. Áh, már megint fel kell állnom! Az italos pulthoz megyek, öntök magamnak egy pohár whisky-t, aztán kortyolok egyet. Kinézek a mellettem lévő ablakon. Sok diák van kint, nem tudom mit csinálhatnak. Lehet, hogy csak lyukas órájuk van. Amúgy nem zavarnak egyáltalán, nem is érdekel annyira. Nem az én bajom. Helyez foglalok, miután meghallom, hogy valaki közeledik az irodám felé. A poharat leteszem magam elé, rákönyökölök az asztalra aztán meglátom. Leesik az állam majdnem. Á, deszép! Érdekes gondolatokkal lett tele hirtelen a fejem.
-Én lennék.
Mosolyodom el, amikor kijelenti, hogy az igazgatóhoz jött. Hát igen, sokan nem gondolják, hogy ilyen fiatal vagyok. Inkább valami idősebb faszit képzelnek a helyemre. Rosszul hiszik... haha. Aztán bemutatkozik. Az előttem lévő papírra pillantok, igen valóban ez a név áll rajta. Persze viszonozom a dolgot. A kezét megfogom és egy apró csókot lehelek rá.
-Üdvözletem. Gaspard Messner vagyok. Örülök, hogy itt van.
Kacsintottam egyet, majd fejemmel biccentettem, hogy nyugodtan üljön le az egyik fotelbe. Aztán elmerengve pillantottam körül.
-Kér valamit inni? Hogy tetszik itt eddig?
Ismét kezembe veszem a poharamat, majd egy korty után vissza is teszem az asztalra. Kezdem megérezni a whisky-t.

Elég kellemetlen szituációba sodortam magam. Persze, hogy ő az akit kerestem. Különben mért lenne itt? Áhh..mindegy a lényeg az, hogy kellemesen csalódtam, bár mindig ez történne. A kézcsók kicsit váratlanul ér. Tudja, hogy hogyan kell zavarba ejtő szituációba sodornia egy lányt. Gondolom igazi nőcsábász.
-Én is örülök.-
Mindig is tipikus olyan ember voltam aki elrejti arcáról érzelmeit. Nem mutatom ki, hogy ebben a pillanatban zavarban érzem magam és, hogy milyen vonzónak találom az uraságot. Nem szeretek kimondani semmi olyat, amivel visszalehet élni. Helyet foglalok és felveszem a szokásos pózt, láb átlendít, de óvatosan, rövid ez a ruha. Rápillantok a whisky-s üvegre.
-Csak egy félpohárral.-
Ahogy elnézem most csak ez az ital van, így nem kell nevén neveznem. Mindegy is. Megvárom míg tölt nekem és átadja, biccentek köszönés képen.
-Hát..a folyosón egy tanárnőn és az irodán kívül mást nagyon nem láttam, de ettől függetlenül már most jól érzem magam az iskolában.-
Fogvillantós mosoly. Ez általában őszinte és bájos szokott lenni. Persze van akit semmi sem érdekli, de nem kell, hogy belemenjek a részletekbe. Belekortyolok az italomba.
-Van valami feladat amihez már most neki kell, hogy álljak?-
Kérdem és felállok, és egyenesen elé lépek.
-Finom a whisky..-
A két szempár találkozik ás bámm..vagyis csak az én gondolatom szerint. Felsőtestem kicsit ringatózik, ujjaim az üvegpoharat piszkálják.
*Ez borzasztó..ő csak egy igazgató*
Nah jól van csak egy..? Azt hiszem lesz időm gondolkozni azon csak egy-e vagy különleges.
-Hát én nem akarom zavarni tovább, köszönöm, hogy időt szánt rám-
Egy utolsó pillantás és lerakom az asztalra a poharat. Sarkon fordulva a a fotel támlájáról felkapom a levetett zakót.

Alap dolog, hogy tudom mi kell egy nőnek. Elmosolyodom, majd hátradőlök és bólintok egy aprót. Próbálom fürkészni az arcát, nem tudok leolvasni róla semmi sokat. Aztán felállok. Ő helyet foglal, én a whiskys üveghez lépek és öntök ki fél pohárkával, majd udvariasan átadom Annának.
-Parancsoljon.
Igazából nagyon furcsa volt, hogy ő magáz engem. Egyik tanár se magáz, mindenkivel tegeződöm. Ezt valószínű, hogy aztán meg is jegyzem majd. Nem szeresse.
-Majd körülnéz szépen lassan.
Kacsintottam. Már kezdtem félni, hogy nem érzi jól magát vagy valami, azért nem mosolyog, de kicsit megnyugodtam ettől most. A következő kérdés váratlanul ér, majd felnézek egy pillanatra gondolkodón a plafonra, és vissza a nőre.
-Nincs. Nyugodtan nézelődjön meg hasonló. Ismerje meg az iskolát.
A whiskys dicséretre csak bólintok. Nem akarok felvágni, de a legjobb helyről hozom el ezeket. A legjobb hely, ami a városban van. Én már csak tudom. Aztán hirtelen felpattan. Miért siet ennyire? Nemáár!
-Kérem, maradjon még. Kellemes a társasága, nem tudok jelenleg mással beszélgetni. Ha persze csak nem gond. Megkérhetem rá, hogy tegeződjünk?
Felálltam már út közben én is. Odalépek elébe, a kabát felé nyújtom a kezemet, hogy adja ide a kabátját, majd felakasztom a fogasra. Szeretném ha maradna, olyan jó volt vele már ez a pár perc is. Kicsit más, mint a többi idevalósi dolgozó, már.

*Nem akarom zavarni? Most tényleg ezt kellett mondanom? Minden vágyam, hogy még zavarhassam pár percig.*
Gondolataimba majdnem belepirulok ám Gaspard mély hangja feleszméltet. Örülök, hogy marasztal. Hirtelen előttem terem. Félénk mosoly ül arcomra. Ez is ritka. Anna Stewart a félős nyuszi. Pedig egy férfi társaságában sem viselkedem így..furcsa. Talán hamarabb ki derül, hogy különleges személy-e számomra. Átadom kabátom, s felakasztja azt addig pedig arcomba szökő tincset megigazítom.
-ohh köszönöm. Persze igen, de akkor engem is, még a végén azt hiszem öregnek nézek ki.-
Nevetek fel halkan. Mikor visszafordul belepillantok igéző barna szemeibe. Akaratlanul is gyermeki vigyor szökik vonásaim közé.
-Mivel mára még nincs teendőm ezért azt javaslom ismerjük meg egymást. Mit szólsz?-
Teszem fel óvakodva a kérdést. Nem mondom, hogy a legjobb barátja szándékozom lenni, hisz a főnököm. De azért azt sem szeretném, hogy egy szót se szóljunk egymáshoz, ha például iskolán kívül összefutnánk, ami mellesleg szuper lenne. De erre nem térek ki, hisz ki tudja mit gondolna rólam, valószínűleg azt, hogy mit képzelek magamról itt hízelgek...
Tudom nem vagyok a legjobb nőszemély, hisz akaratos, hisztis, divatmániás vagyok és sokszor érdek barátságokat is kötök. Nincs mit tenni amit akarok azt megszerzem, bármi áron. De valahogy azt érzem, vele kapcsolatban más nézőpontba kerültem. Nem szeretném kihasználni kedvességét, megpróbálok úgymond "jó kislány" lenni. És úgy érzem sikerrel járok.
Kezd kicsit kellemetlen lenni, hogy csak mosolygok és őt nézem. Zavartan megfordulok és visszasétálok a fotelhez, de nem ülök le. Ahogy megindul felém. Hátralépek egyet. Kezem meglöki az asztalon lévő poharat, mely elborul. A finom ital, mely whisky névre hallgat lefolyik a padlóra, s az üvegdarab legurul. Szilánkosra törik én pedig ijedtemben becsukom a szemem pár pillanatra, majd idegesen nyitom ki.
-Annyira sajnálom!-
Gondolom most bíborvörös színben tündökölhetek. Robbanni tudnék a bénaságom miatt. Leguggolok a meg-meg csillanó darabkák közelébe. Ebben a pillanatban halk koppanást hallok. Magam mellé pillantok. Egy masni úgy döntött megválik cipőmtől. Pedig ez kedvenc darab volt.
-Ilyen nincs, ez nem az én napom!-
Megfogom a műanyag díszt és szemmagasságba emelem. Fortyogó dühvel és egy kis hisztivel ülök fenékre és nekidőlök a mögöttem lévő íróasztalnak.
Homlokom apró ráncba szalad, csokoládé barna szemei pedig éppen hogy nem könnyeznek.