James Duncan Grasmore

Név:James Grasmore
Becenév: James, Jémi, Dun…
Kor:25 éves
Csoport: Felnőtt
Egyéni titulus: Mr. Szépszemű
Foglalkozás: Manager és üzletember

~ • ~

Jellem:
Igazából eléggé macsó, jellemre is kinézetre is, de ettől függetlenül tud nagyon komoly is lenni. Szereti a nőket, ez nem is kérdés, és a fiatalsága miatt, őt is szeretik a nők. Elég sok emberrel kikezd, nem szégyenkezik, azért sem ha esetleg az illető esetleg hat évvel fiatalabb tőle. Kedves. Naiv, ha eltalálnak nála bizonyos pontot, félrevezethető és sebezhető is. Mindig azt csinálja, amit ő szeretne, sosem hallgat másokra. Aki nem tetszik neki, azzal igen elutasító. Ha felbosszantod, nem jól teszed, mivel megmozgat minden követ azért, hogy a későbbiekben neked rosszabb legyen. Nők terén azonban igen szerencsétlen, nehezen jön neki össze egy komoly kapcsolat.

Kinézet:
Magas, kisportolt alkat, látszik rajta hogy rendszeres edzésekre jár. Rövid barna haja, és barna szemei vannak melyek örökké jókedvűen csillognak a nagyvilág felé, szereti az elegáns dolgokat, de nem riad vissza a sportos dolgoktól sem. Ékszert nem visel túl gyakran, bár néha fel-fel vág egy szép karlánccal vagy egy órával.

~ • ~

Történelem vagy Hozzászólás:
Figyelmesen hallgatom, és annak ellenére hogy ma semmi ilyesmit nem terveztem be, még mindig nem húztam el a belem, hogy hagyjanak békén. Fura, nem is tudom miért, valahogy vágyom a szocializációra. Vérállat vagyok, nekünk fontos a társaság, bár... ezt rendszeresen megtagadom magamtól, lévén falkám nem lehet.
- Ja értem, hát én akkor az ellentéted vagyok, kicsit antiszoc, és kicsit se bulizós típus. - jegyzem meg, és ahogy beszállok a kocsiba, a saját szépséges kocsimba, beindítom a motort, sebességbe teszem, gázt adok, és elindulok. Biztos kézzel vezetek, épp úgy ahogy lövök.
- Jah, egyetlen káros szenvedély az életemben, de ennyi még csak csak belefér nem? - mosolyodom el kissé, és a lehúzott ablakon át hamuzok. Mivel kellemes az idő, így nem árt egy kis hűs szellő, és még praktikus is.
- Az is egy szakma, és amíg nem csap át másba, nekem semmi bajom sincs vele - jegyzem meg, és lassanként egyre lejjebb nyomom a gázt, sehol senki, se másik kocsi, se rendőr, nekem meg semmi kedvem itt rohadni egész nap.
- Én találkoztam, sajnálatos kis baleset volt, és most nála kötöttem ki, mint biztonsági főnök. Nem egy álom meló de ez van - jegyzem meg az utat figyelve, és kihajítom a csikket az ablakon. Felgyújtani nem fogok vele semmit akkor meg minek őrizgessem a hamutárolóba?
- Nem rosszak a sportkocsik sem, de ez meglehetősen hasznosabb nekem, és praktikusabb. Masszívabb mint egy rendes járgány, és vannak extrái is - jegyzem meg, és beveszek egy jobbos kanyart, majd nemsokára bekanyarodok egy kisebb útra ami egyenesen a Francia Vándorhoz visz.
Elvigyorodom az egoista beszóláson, de nem kételkedem benne, elég jól fest ahhoz képest ezt még férfi szemmel is meg tudom állapítani, és pár évvel öregebb is nálam.
- Egy egész lovat? Jó étvágyad lehet mi ne mondjak - vigyorgok, és bekanyarodom egy nem túl nagy épület elé ami a fogadót képezné. Hát igen minden itt kezdődött el. Leállítom a motort, és kinyitom az ajtóm, kiszállok, és kinyújtóztatom a tagjaim.
-Nos, én szinte biztosan tudom mit fogok enni - jegyzem meg, és mikor ő is kiszáll, becsapja az ajtót, és bezárom a kocsit és aktiválom a riasztót. Csak ezután indulok el a fogadóba, ahol egy nem túl forgalmas asztalhoz ülök le, három szék van, de nekünk csak kettő kell. Végig nézem a menüt, hátha újítottak valamit rajta, majd mikor kijön a pincér rendelek.
- Egy bárány steaket kérek medium állapotba rókagombás szósszal, és rizs körettel, salátát nem kérek. Inni pedig jöhet egy gyömbér és egy finlandia - sorolom, és türelmesen megvárom mit rendel Adrian. Mikor a pincér elmegy, akkor szólalok csak meg.
- Nos, elég kies dolog, nem jár arra sok ember, könnyű a terep, és vadonélő állatokból akad elég. Préda állatok persze. A farkasok nem érdekelnek igazán, bár úgy hallottam néha erre járnak... - húzom el a szám kicsit.