Vyxline Handers

Név: Vyxline Handers
Becenév: Vyx, Line, mostohabátyám Linci, főnököm Handers
Kor: 20
Csoport: kívülálló
Egyéni titulus: újságírók gyöngye
Foglalkozás: Újságíró

~ • ~

Jellem:
Party függő egyén volnék. Ha buli van, ott vagyok, ha nincs, akkor majd én csinálok. Emellett vicces, és állítólag imádnivaló. Persze, ezt mások mondják rólam, és bár nem vagyok büszke rá, csak azért, mert megfenyegettem őket. Az igazság az, hogy utálom, ha keresztbe tesznek nekem, és ölni tudok azért, ha valaki megpróbál túlragyogni. Ebből nem nehéz rájönni, hogy igencsak én központú vagyok, de hát hol érdekel engem mások véleménye. Van még egy alapvető jó tulajdonságom. Mindig megkapom azt, amit akarok, és higgyétek el, az érdekel a legkevésbé, hogy ezért hány ember életét kell tönkretennem. Persze a barátaimhoz már máshogy viszonyulok, de a túlragyogás nekik is szól, viszont panaszuk nem lehet, a legjobb helyekre viszem őket vacsorázni, a legmenőbb bulikba járunk. Nem mellesleg értük ölök….

Kinézet:
Hmm… tucat lány. Nem, korántsem, bár nem vetem meg a divatot, igyekszem a saját, kissé fura ízlésemen belül mozogni. A hajam szőke, és nem áll módomban a hülye viccek miatt átfesteni. Momentán nem is értem, hogy minden pasi röhög a szőke nős vicceken, de szinte minden másodiknak szőke a barátnője. Chh. És mi nők vagyunk bonyolultak. Az alkatom vékony, és domborodik ott, ahol kell, egyszóval nekem ezzel sincs problémám. Persze nagyrészt köszönhető ez, az elszenvedett tornaóráknak, na meg annak, hogy a reggelemet rendszerint futással töltöm.

~ • ~

Történelem vagy Hozzászólás:

// HOZOTT//


Fogalmam sincs, mire gondolhat ilyenkor, mikor még a tekintete is a messzibe réved, de nem hiszem, hogy kellemes dolgok jutnak az eszébe, tekintve, hogy néha megrándulnak az arcizmai. Nem észrevehetőek, de nekem mégis azok, hisz kihasználom az alkalmat és megfigyelem. Nem is én lennék, ha nem tenném, ugyanis mostanság, nem nagyon bízok meg másokban. Csak Seth van nekem, de ő éppen elég, sőt már több is, mint amit megérdemelnék. Megfogadtam, hogy ilyet előtte nem mondok, de most nincs itt, és a gondolataim csak lehetnek szabadok, nem?
Próbálok rájönni, mi lehet az, ami ennyire leköti. Talán a saját maga átalakulására gondol? Lehetséges, hisz azt tapasztalatból tudom, milyen kín. A lángok. Azok, amik soha nem fognak elfelejtődni. Nem lennék képes elfelejteni azt, hogy ki tudja meddig olyan volt, mintha egy tűz kellős közepén égnék, és valahogy senki nem akarja eloltani. A legfájdalmasabb mégis az volt, mikor hallottam, hogy egy utolsó nagyot dobban a szívem. Máig nem tudom, hogy lehetséges, hogy még mindig "élek", már ha ezt lehet életnek nevezni. Nem, nem panaszkodom, mert pár rosszat leszámítva imádom ezt az életet, és igen, képes lennék még kétszer ennyi embert is lemészárolni, ha attól jobb lesz. Persze ezt hangosan nem fogom kimondani, főként, mert másik lehetőség is van.
Még mindig a kótyagos srácot nézem megbűvölve, és istenemre mondom, hogy csak a nő jelenléte tart vissza attól, hogy rá ne vessem magam... Mély levegőt veszek, mert ez így nem lesz jó, nagyon nem. Soha nem fogok uralkodni magamon, ha közben azt tervezgetem, hány féle módon tudnám kiontani az életét.
- És ha nem fogom akarni? Ha mégis úgy döntök, hogy inkább mészárolom le a fél várost?
Kérdem szinte suttogva, mert ettől félek igazán. Emberként soha nem drogoztam, mégcsak ki se próbáltam, viszont hallottam, hogy milyen a függőség. Talán az embervér is az számomra? És ha nem bírok leszokni róla? Bedugnak egy vámpír rehabba? Na jó, ez így gázul hangzik, aztán ki tudja, lehet van olyan.
- Miért? Gondolom nincs előírva, hogy mindenki állatokat csócsáljon, miért baj az, ha valaki inkább úgy dönt, hogy él szörnyetegként, de legalább elégedetten?
Persze ez puszta kíváncsiság, nyomós okom van rá, hogy én ne legyek olyan, mégis bennem van a félsz, hogy az lesz a vége. Azt is tudom, ha nem lenne Seth, fele ennyit se törődnék azzal, hogy változtassak ezen, csakis miatta teszem.
- Komolyan? Le akarod tesztelni? Végülis benne vagyok.
Vonok vállat, de még mindig kétkedve nézek rá. Valahogy nem tudom felfogni, miért akar most is segíteni nekem. Mégse lehet olyan, mint amilyennek beállítja magát. A helyzet az, hogy eltekintve a modorától, amit már volt alkalmam megszokni, kimondottan megkedveltem, de ezt nem mondom ki hangosan.
- Ezt nem értem. Miért vagytok ellenségek? Sajnos nem sokat tudok még erről a világról... és hát.... kezd érdekelni.
Próbálok valami mentségfélét csiholni a folyamatos kérdezgetésem miatt, de ha kíváncsi vagyok, akkor az azért van, mert érdekel valami, és azt minél hamarabb meg akarom tudni. Elmosolyodok azon, hogy neki se nőtt Jake a szívébe, miközben kifelé megyünk a sikátorból. Tény, hogy így sokkal jobb, mint bent csorgó nyállal figyelni az extázisban lévő tömeget.
- Rendben. Igazából ezért is mondtam el, hátha segít az valamit. Mellesleg Lucinda Elois Blackmoore.
Mosolygok rá halványan, mert azért vicces, hogy most jutottunk el arra a szintre, hogy egymás nevét is megtudjuk.
Viszont még nem akarok velük élni... Rosalieval szívesen találkozok bármikor, de a többiek... tudom, hogy feszélyezve lennék, utálnám, hogy minden lépésem figyelik, hisz ezért lécelek le mostanság is. Szeretem Sethet, de néha megőrjít, hogy nem bízik bennem, amit igazából nem csodálok, mert nagyon instabil alkat vagyok, de akkor is.
- Persze veled bármikor szívesen találkozom, de a családod..... ne haragudj, de nem hiszem, hogy jól érezném magam, ha minden lépésemet figyelnék, vagy épp megvetnének emiatt.
Halkul el a hangom, mert nem szokásom ennyire őszintének lenni. Jobb szeretem megtartani magamnak a dolgokat, hogy ezzel ne okozzak fájdalmat másoknak, de most mégis kikívánkozott.
- Igen, oda fogok találni. Most viszont, jobb ha megyünk. Van egy olyan érzésem, hogy kapni fogok a fejemre, mert elszöktem.
Forgatom meg a szemem, de vigyorgok, mint a vadalma, csak mert arra gondolok, hogy mindjárt Sethel lehetek. Na igen, én lépek le és nekem hiányzik.
- És Rosalie.... Köszönök... mindent. El sem tudod hinni, mennyire hálás vagyok neked ezért.
Mosolygok rá kedvesen, lássa csak, hogy szerintem akkor se egy jégkirálynő. Az igazából nem is érdekel, hogy őt mi készteti erre, a lényeg, hogy van benne annyi, hogy ne hagyjon elkajlódni, nem úgy mint abban, aki ezt tette velem.

Elfogadva!


Irány avatart foglalni és játszani