Adam Doyle

Zene szak Age : 32 Hozzászólások száma : 10

Adam Doyle
;; Soha nem halasztom holnapra, amit holnaputánra is halaszthatok . ;;

Név: Adam Doyle
Becenév: Adam
Kor: 19
Csoport: Zene szak
Egyéni titulus: -
Foglalkozás: Zenész

~ • ~

Jellem: Kedves fiú, de visszahúzódó. Könnyen lehet vele a szót érteni, de nem jártatja sokat a száját. Inkább meghúzódik az emberek között, ritkán szólal meg, de figyeli az eseményeket. Hogyha teheti, akkor csak otthon marad a gitárja és a zongorája társaságában, de ez nem szokott neki sikerülni, mert az anyja mindig kitessékeli.

Kinézet: Közepes magasságú fiú, körülbelül 185 centiméter magas. Világos barna haja van, szürkés kék szeme. Szemüveges, de általában akkor veszi fel, amikor eszébe jut, vagy amikor akarja. Ritkán találni sapka nélkül, de vannak olyan napok, amikor egyáltalán nincsen tökfödő a fején. Sokszor ingben van.

~ • ~

Történelem vagy Hozzászólás:
Gyorsan besasszézik Dev szobájába kezében a tálcával és a nyakán lévő, frissen előkészített ruhába. Devon elé rakja a tálcát, majd kihúzza a függönyöket, ezzel fényt csinálva a szobában. Amikor a fiú felé fordul, ő szúrós tekintettel néz rá, és a kolbászai után érdeklődik.
-Hát, Devon, én legalább vigyázok az alkatodra, mert nem lenne szerencsés, ha nem szaladnál, hanem gurulnál a sárkányok után. –mondom, majd ezután jön az, amire már számítottam, de reménykedtem, hogy nem fog megtörténni. Dev minden cuccot elhajít magától, a kajadarabok csak úgy repülnek szana- széjjel, és lerántja magáról a fehér lepedőt. Ezután, mint egy őrült kirohanok a szobából, de azt még hallom, hogy mit ordít utánam. Hát nem tudom, hogy minek kéne lemennem nekem a küzdőtérre, amikor semmi hasznomat nem veszi, hogyha harcról van szó. De hát hallgatnom kell rá, hiszen ő a gazdám. Úgyhogy összeszedem magam, és elindulok a páncélterem felé, és elővadászom a vértjét, páncélját, sisakját, köpenyét, pajzsát és a kardját. De arról is szó volt, hogy egy másikat is le kell vinnem. Mivel itt mindegyik normálisan kinéző öltözék le van foglalva, ezért egy régi, kopottasat bányászok elő a terem legvégéből. Majd mindezt felkapom, és elindulok kifelé az ajtón, de semmit se látok az előttem feltornyozott páncéloktól. De azért ügyesen lemanőverezek a lépcsőkön, és nem sokkal később már a küzdőtéren találom magam. Mindent eldobok magamtól, majd szúrós tekintettel nézek a srácra.
-Köszi, hogy segítettél. Igazán nagylelkű vagy. –mondom, majd elkezdem feltenni rá a különféle cuccokat. Majd amikor megállok vele szembe, nekem dobja a régi sisakot.
-És ezzel mit kezdjek? –kérdezem, majd pár másodperc elteltével észbe kapok, hogy én leszek a próbababája.
-Ugye ezt nem mondod komolyan. Dev, én nem vagyok jó a harcban, csak a va… vagyis szolgálásban. –válaszolom, de amint látom nem hatja meg, amit előbb elregéltem. Úgyhogy felveszem magamra a páncélt, és megállok tőle két méterre. Amikor elindul felé, legelsőnek csak állok, mint egy deszka, majd amikor elkezdi ordítani, hogy hova fogja kimérni a csapásokat, odakapkodom a kezemet. Majd ahogy egyre jobban hátrálok, megbotlok egy nagydarab kőben, és hátraesek. Hát igen, ez tőlem már megszokott…

Utcai táncos Age : 30 Hozzászólások száma : 171

Kedves Adam Smile

Minden okésba van! ^^

Elfogadva!
Irány avit foglalni, majd játszani Smile

» Adam Goldwin