Cara Matthews

Név: Cara Matthews
Becenév: Care
Kor: 19
Csoport: zene szakos
Egyéni titulus: who gives a fuck ?
Foglalkozás:

~ • ~

Jellem:
Általában mindenkivel kedves, ha éppen nincs rossz napja. Mivel az befolyásolja az összes dologhoz való hozzáállását, hogy milyen lábbal kel fel. Szóval nagyon hangulatember, akinek a kedve olyan változékony mint az időjárás, vagy még rosszabb. Lusta és csak azzal foglalkozik amit szeret csinálni. Tehát a matematika és a fizika ezen a körön nagyon kívül esik. Dohányzik és alkoholizál , sőt mi több még a drogot sem veti meg. Eredeti rekedtes hangját a cigaretta csak még jobban reszelősebbé teszi, habár tudja hogy nem nagyon kéne dohányoznia. Nem szereti a romantikát semmilyen mértékben. Szerinte egy férfi csak akkor férfi, ha kemény és tökös , nem pedig nyálas és romantikus. Rock-rajongó. Nagyon-nagyon durván. Csak ebben a stílusban képes énekelni. Hiszen a családjában apja is valaha egy rockbanda frontembere volt , ezért a génjeiben van kódolva a rock. Nagyszájú és mindig megmondja amit gondol, még akkor is ha azzal belegázol mások lelkivilágába.

Kinézet:
170 cm magas, hosszú lábakkal, vékony derékkal és nőies idomokkal megáldott lány. Hosszú szőke haját általában kiengedve hordja, hol egyenesen hol hullámokban omlik a vállára. Világoskék szemét az anyjától örökölte, szereti kiemelni sötét , füstös árnyalatú sminkkel. Telt ajkai szép ívűek, általában cseresznyés szájfénnyel van kifestve. Bőre puha, és nagyon világos nem szokása lebarnulni, hamarabb ég le. Öltözködésében szereti a vadabb ruhákat, bár ez a zenei stílusából fakad. A magassarkú cipőket imádja és tudja, hogyan hangsúlyozza ki az előnyös részeit. Szeret kiegészítőket magára aggatni, főleg karkötőket, nincs nagyon olyan, hogy ne csörögjön valami a csuklóján.

~ • ~

Történelem vagy Hozzászólás:
Idétlen vihogás csapja meg a fülemet, ezzel elűzve azt az édes álmot amiben már vagy órák óta lebegtem. Mert, hogy teljesen mély felkelthetetlen alvásba nem tudtam belezuhanni valamilyen ismeretlen okból kifolyólag. A párnát a fejemre nyomtam, megpróbálva ezzel kicsit csökkenteni a hangerőt, de nem jártam sok sikerrel. Mérgesen fújtam egyet és a hátamra fordultam, majd kinyitottam a szemem. A plafonra meredtem pár percig és vártam, hogy kitisztuljon a kép. Erőt kellett vennem magamon, mielőtt felkelek és gyilkolni kezdek. A felkelés következő fázisa az volt, hogy felültem az ágyban és a térdeimre támaszkodva elkezdtem masszírozni a halántékomat majd következett pár perc nyújtózés és úgy éreztem, hogy készen állok arra, hogy felálljak. Ellöktem maga az ágytól és az első bidergős lépések megtétele után határozott és gyors iramban szeltem át a szobát, majd feltéptem az ajtót . Vihogó szőke elsős lánycsapatba botlottam, akik valami levelet olvastak és folyton megállás nélkül csak nevettek azon az idegesítően magas hangukon.
- Tudjátok a Slytherin ház jellemzői közé nem tartozik a " vihogó , idétlen , buta és idegesítő " jelző - Formáltam idézőjeleket az ujjaimból , miközben emelt hangszínnel közeledtem feléjük. Láthatóan megijedtek, hiszen nem nyújthatok valami bizalomgerjesztő látványt kócosan és villámló tekintettel - Szóval amennyiben továbbra is ház méltó tagjai akartok lenni azonnal fogjátok be a szátokat, különben én teszek róla, hogy egy hang se jöjjön ki a torkotokon többé - Az utolsó szavakat már sziszegtem nekik és időt sem adva nekik valamilyen bugyuta reakcióra, sarkon fordultam és nem éppen nőiesnek nevezhető módon bevágtam magam mögött a szobám ajtaját. Arról teljes mértékben lemondtam, hogy a késő délutáni szunyókáláshoz visszatérjek. Túlságosan is fortyogott bennem a düh és az adrenalin ahhoz, hogy most szépen visszabújjak az ágyamba. Egyik szobatársam sem volt jelen így még csak beszélgetni sem tudtam senkivel. Maradt hát az ötlet, hogy teszek egy apró kiruccanást Roxmortsba. Magamra kapom az első utamba akadó ruhadarabot amit megfelelőnek találok az időjárásnak. Utána a tükörbe nézve hirtelen elfog a kétségbeesés, hogyan tudok az oroszlánsörényből normális kinézetet faragni de végül ezt is megoldom. Ne legyek Fallen, ha kifog rajtam pár kócos tincs.A pulcsim belső zsebébe rakom a pálcámat, hiszen ki tudja... Bármikor szükségem lehet rá.
- Sziasztok lányok ! - Küldök egy negédes mosolyt az előbb említett klikknek, akik azóta már inkább csak csendesen súgdolódznak az egyik sarokban, a klubhelyiségben. Egy pillanatra megállok, hogy körbenézzek hátha akad valaki akivel szívesen leugranék Roxmortsba. Senki. Jó mondjuk elég válogatós vagyok a barátaim sőt a haverjaim körében is, így kevés volt az esélye annak, hogy találok olyat aki megfelel az összes elvárásomnak. Mondjuk azért ha Potter valahol itt lenne, akkor elcsábítanám egy sétára , hogy aztán egész úton az orra alá dörgöljem azokat a cseppet sem pozitív pletykákat amiket mostanában hallok felőle. Végül egyedül indulok el fel a pincéből az udvarra, ahol rákiáltok egy ismerős Ravenclawos lányra. - Hé ! - Természetesen a nevét nem tudom. Borzasztóan rossz a névmemóriám, még az évfolyamtársaimnak is csak a felét tudom, hogy hogy hívják. Szinte biztos, hogy ezt apámtól örököltem, ő az aki mindig mindent elfelejt és összekeveri a neveket. Emlékszem amikor az egyik unokahúgomat összetévesztette az akkori legjobb barátnőmmel. A vége az lett az egésznek, hogy rossz helyre hoppanált vele haza és ez csak másnap derült ki. Eleinte zavart, hogy ennyire nem maradnak meg a nevek, de mostanra már úgy vagyok vele, hogy aki fontos és valamilyen különös módon megragad annak biztos elraktározom a nevét. - Maddoxot nem láttad valamerre ? Érdeklődök egy szem bátyám honléte után. Ha valakivel mindig megosztanám a társaságomat, hát az a bátyám Maddox. Igazából csak féltestvérek vagyunk . Apám korábbi házasságából született és az anyja belehalt a szülésbe. Mindösszesen csak három év van közöttünk, de mégis gyökeresen eltérünk egymástól. A külsőségektől kezdve egészen a belső jellemi vonásokig. Ő eszméletlenül okos , szinte minden témában meg tudja lepni az embert és amit én el sem tudnék képzelni magamról az az ,hogy szeret tanulni.... Ettől függetlenül azért nem kell őt egy földre szállt angyalnak tekinteni, emrt vannak sötét ügyei neki is habár jóval kevesebb mint nekem. - Öö nem - Rázza meg a fejét az előttem álló vöröske és még el is pirul egy kicsit. Ennyire meghökkentő lenne hogy hozzászólok valakihez aki nem a házamba tartozik ? Kérem, nem kell ennyire előítéletesnek lenni. Azért nem vagyok ekkora hárpia. Felvont szemöldökkel pillantok rá, mire még jobban elpirul aztán inkább egy közömbös " köszi " -vel ott hagyom és zsebre dugott kézzel gyors tempóban elindulok a Roxmortsba vezető ösvényen.

- Egy vajsört - Dobom az Szárnyad Vadkan pultjára a galleonokat és háttal nekitámaszkodok a fatákolmánynak. Összeszűkült szemmel méregetem a társaságot és megakad a szemem egy ismerős szőke hajkoronán. Diadalittas mosoly ül ki az arcomra és miután megkaptam a sörömet , egy vadmacska járásának puhaságával nesztelenül a fiú mögött termek. Szabad kezemmel végigsimítok a vállán, majd kérdezés nélkül leülök vele szemben. - Helló Scorp .. - Pillantok rá közben hátradőlök a székben és egy bájos moslyt villantok rá . Beleiszok a sörbe majd mivel érzem, hogy a habból egy kis felesleg a száám szélén maradt lassú mozdulattal lenyalom és az előttem ülőre pillantok - Remélem nem veszed zokon ha csatlakozok. Bár azt is tökéletesen megérteném ha egyedül szeretnél lenni . Nyugodtan mondd meg. Na nem mintha attól elmennék .