Georgie Wells

Név: Georgie Wells
Becenév: Gie, GiGi, Gina, Georgie
Kor: 18
Csoport: Színművészeti Szak
Egyéni titulus: The seducer girl
Foglalkozás: -

~ • ~

Jellem:
Eddig sosem mondták rám, hogy bunkó vagyok. Legalábbis előttem nem, de annyit mondhatok: gyűlölöm a sunyi, és a hazug embereket. Én mindenkivel kedves vagyok, még akkor is, ha az illető nem érdemli meg. Na meg persze egyedül csak engem gyötör a lelkiismeret, ha valamit "olyat" csinálok, már pedig ez velem gyakran fordul elő... De hazudni azért én is szoktam, ugyanis szent nem vagyok. Hamar fellehet idegesíteni, de az csak másnak lesz rossz. A nap 24 órájában egy kedves mosoly van az arcomon, de valamikor lemosom ezt a mosolyt, mivel eljön az a pillanat, és nekem a színpadra kell lépnem. A szívem hevesen dobog, és igyekszem nyugalmat erőltetni magamra. Tudom a szövegemet, és tudom, hogy mit kell tennem. A szereplő ekkor már én vagyok, és teljes átéléssel adom elő a szövegemet.

Kinézet:
A hajam hosszú, és fekete, valamit állandóan valami gyümölcsös sampontól illatozik. A szeme barna, valamint kedves mosoly van. Állítólag. 168 centiméter vagyok, ami szerintem ideális testmagasság, de a súlyom ( mint minden nőnek ) a magánügyem. Imádom a magassarkú cipőket, és a pasztellszínű ruhadarabokat, de nem vagyok egy Barbie - baba. Szeretek jól kinézni, és ez mikor hogyan jön össze. Nem vagyok valami nagy egoista, és néha... Néha nekem is vannak olyan pillanataim, amikor összetörök, vagy éppen megvilágosodik a látásom, és akkor én vagyok a legrondább a világon.

~ • ~

Történelem
1 évvel ezelőtt

A gyomromban pillangókkal ültem az öltözőmben. Még mindig nem tudtam felfogni, hogy van egy saját öltözőm, és hogy sminkest küldenek be hozzám. De a legjobb az, hogy végre szerepelhetek, és megmutathatom azt, hogy mit tudok. Igaz, hogy ez csak egy végzős előadás, de nekem ez akkor is sokat jelent… A színpad.
Igen, ettől a szótól begörcsöl a gyomrom, és izzadni kezd a tenyerem. Menekülni akarok, de a tudat, hogy végre kiállhatok az emberek elé, boldogsággal tölt el. Egy hét van hátra a suliból, és én már tudom, hogy felvettek a Maryland-be. Ennél jobb már nem is lehetne.
Mosolyogva néztem a tükörbe, mikor berontott a sminkesem, kissé ziláltan, de az arcán is el volt kenődve a smink. Oké… - nyugtattam magam, és mély levegőt vettem… Csak remélni tudtam, hogy a sminkje elkenődött, és nem direkt lett ilyen. Vagy különben úgy fogok kinézni, mint egy bohóc. Bár lehet, hogy ahhoz nem is kell smink…
A nő odalépett hozzám, és megcsipkedte az arcomat.
- Allergia? – kérdezte monoton hangom, miközben az arcomat nézte, és húzogatta.
- Nincsen. – válaszoltam, mire ő az egyik székre mutatott, ami egy tükör előtt állt. Nem tudtam, hogy mit akar ezzel a mutogatással, de igyekeztem jó képet vágni a dologhoz, és a székbe ültem. Idegesen doboltam az ujjaimmal a szék karfáján, miközben egy doboz??? sminket vett elő, és elkezdte felvenni az alapozót az arcomra.
- Izgulsz? – mosolyodott el végül, és élvezettel csinálta az arcomon a sminket. Biztos voltam benne, hogy nyugtatja a sminkelés.
- Igen. – bólintottam, miközben az arcomat néztem, ami egyre jobban a szebbik alakját kezdte felölteni.
- Menni fog. Mindenki arról beszélt, hogy van hozzá tehetséged. Én is kíváncsi vagyok ám. – kacsintott rám, mire elmosolyodtam. Most nem igazán akartam erről beszélni, mert csak még jobban rosszul lettem volna. – A fodrász már itt volt?
- Igen. – válaszoltam megint, és most a tökéletesen beszárított fekete loknijaimra néztem. Hát igen, egy igazi, elkényeztetett lányt fogok alakítani, aki majd rájön arra, hogy mennyire szerette az apját, de csak akkor, amikor az meghal. Fogalmam sem volt, hogy mennyire áll közel a szerep a szívemhez, ugyanis ez volt az első főszerepem…
- Tényleg lesz benne csókjelenet? – uramatyám… ez egyre jobbakat kérdez, és én egyre jobban kikészülök tőle. De igaza van… lesz bent az is.
- Lesz.
- És félsz tőle? Csukd be a szemed. – intette, és én magam előtt láttam, ahogyan Alec felém hajol, én pedig nem leszek képes megcsókolni. Több százan fognak nézni minket. Hogyan csókolnám meg? És amúgy is; nem is olyan rossz pasi, tekintve, hogy egy bunkó, és az egész suli odavan érte.
- Maga szerint hogy ne félnék? – ráncoltam össze a homlokomat, miközben a szemhéjpúder felkerült a szemhéjamra. Mélyen magamba szívtam a levegőt, és kívántam, hogy a sminkem ne egy bohócéra emlékeztessen.
- Szóval; félsz. Értelmetlen félned, ugyanis biztos vagyok a sikeredben.

20 perc múlva
Tökéletes sminkben, tökéletes ruhában, és tökéletes hajjal álltam a színpad mögötti részben, miközben az igazgató beszédét hallgatva óvatosan kilestem a függönyök mögül. Rettentően sokan voltak, így zavartan az alsó ajkamba haraptam, és a kihívó ruhámra néztem, ami nagyon is tetszett. Hirtelen jelent meg Alec egy magabiztos mosoly kíséretében, majd mellém állva közölte:
- Jobb lett volna, ha gyakoroljuk azt a csókjelenetet. – kacsintott rám, mire neki hála majdnem szívrohamot kaptam, és egy gúnyos pillantás kíséretében mentem tovább.
- És akkor most következzek az első felvonás! – az igazgató beszéde után hatalmas tapsvihar tört ki. Most én jöttem. Tudtam, hogy mit kell tennem. Éreztem, hogy a szereppel azonosulok. Menni fog. Tudtam.
Magabiztosan léptem ki a fényárba…