Charlotte Brooks

Név: Charlotte Brooks
Becenév: Char, Lotte
Kor:20
Csoport: Kívülálló
Egyéni titulus: Tattoo Princess
Foglalkozás: Tetoválóművész, Piercer

~ • ~

Jellem:
Igazán... kedves. Lényegre törő és okos, szereti a munkáját. Nagyon jó az esze, imád nevetni és szereti a társaságot. Sokan elítélik kinézete miatt, viszont ettől függetlenül még ő is ember. Mondhatjuk, hogy az ő szalonja a legfelkapottabb errefelé, így rengeteg ember jár be hozzá és rengeteg embert is ismer ebből kifolyólag. Nem szereti ha valaki ok nélkül ráförmed vagy olyan szavakat használ rá, amit nem érdemel meg. Nem tud sokáig haragudni, nem is bosszúálló, inkább a nyugodt lerendezések híve. Imád bulizni.

Kinézet:
Messziről felismerhető, rengeteg tetoválás van a testén. Haja néha barna, néha fekete, attól függ éppen milyen kedve van. Szeme színe barna. Körülbelül 170 cm magas, és 50 kg. Tetoválásai mellett több fülbevaló található a fülében valamint a köldökében piercing. Rendezett, általában márkás cuccokban jár. Imádja a cipőket. Kihívóan öltözködik és általában a hangulatától függ, hogy színesen vagy színtelenül.

~ • ~

Hozzászólás:
Reggel van. Esős reggel. Na, nagyon örülök neki nem mondom. Szemeimet kinyitva az első pillantásom az ablakra esik. Nyújtózkodom egyet, majd egy halvány mosollyal az arcomon felkelek. Nem is tudom, ma valahogy olyan jól érzem magamat. Ahogy sikerül rendesen feltápászkodnom, hál istennek még nem botlottam el, odalépek az ablakhoz. Szakad az eső. Mondjuk, ha jobban belegondolok, annyira nem is bánom. Legalább ma látom megint. Edwardot. Valahogy észrevettem, hogy az ilyen esős napokon bukkannak mindig elő. Furcsa…
Egy egyszerű ruhát aggatok magamra. Mondjuk, a szokásosat. Farmer, egy póló, majd a cipő és még csak annyi, hogy megfésülködöm. Aztán pedig letrappolok a lépcsőn, és kíváncsian nézek az órára. Reggel fél nyolc. Charlie ma itthon van, így a további utam a konyhába vezet. Meg is pillantom őt. A „tökéletes”apa. Egy szendvics és egy pohár tej vár az asztalon. Le is ülök, de előtte egy apró puszit adom az apám arcára.
-Jó reggelt apu. – Ő persze visszaköszön, kérdez pár aprócska, persze értelmetlen, dolgot, amire csak nagyban bólogatok. Aztán jön a fontosabb része a dolgoknak.
-Elviszel ma suliba? Nem szeretnék megázni… -Fejemmel az ablak felé bökök, amire a pillantását ő is arra veti. Láthatóan valamiben sántikál, hiszen elsőre nem is mond semmit a kérdésemre, csak egy halvány mosollyal az arcán az ajtó felé bök. Motorzúgás. Nem tudtam, hogy várunk valakit. A reggelimet félbe hagyva kérdő pillantással nézem tovább Charlie-t, miközben felkelek és az ajtó felé veszem az irányt. Először csak kinézek rajta. Egy piros furgonnal egy igen jóképű fiú érkezett meg. Jacob. Mielőtt kiszállt volna, én már ott termettem előtte. Nem érdekelt most az sem, hogy ha megázom egy kicsit.
-Jacob! Szia! Hát ez?! –Ekkorra már Charlie is ott volt mellettem. Megelőzte Jacobot a válaszával.
-A tied. Gondoltam… öm, így könnyebb lesz a közlekedés a továbbiakban. És reméltem, hogy majd örülsz neki. - Először nem is tudtam hova gondolni. Apu nyakában találtam magamat a következő percben, aztán pedig Jacobéban. Miután sikerült kiszabadulnom kellemesen meleg karjaiból, egyik ujjamat végighúztam a kocsin.
-Jaj apu! Annyira szeretlek. Köszönöm, ez tuti jó! –Persze ez Jacobra is vonatkozott, mivel tudtam, hogy ő volt a másik cinkos személy.
-Egy pillanat. –Berohantam a cuccaimért, majd egy pillanat múlva már a kocsiban is voltam. Az anyósülésen persze. Charlie még egy-két „vigyázz magadrát” elhajtott, majd megvártam még Jacob beül és elindulunk.
-Mutasd meg, hogy működik ez a szépség! –Ő csak elmosolyodott, majd mindent elmagyarázott nekem mikor megindultunk. Lassan elértünk az iskolánkig, azaz az én iskolámig, hiszen Jacob a rezervátumban tanul. Ezt sosem értettem, de ő nem mondta el, hogy miért… Leparkolt, majd kiszálltunk. Addigra már az eső is elállt. Megköszöntem neki mindent, hogy elhozott, hogy megmutatta a dolgokat és bólintottam egyet a kérdésére, hogy menni fog minden. Aztán egy szürke sport autó állt meg nem túl messze tőlünk. Minden szem odaszegeződött mikor kiszállt belőle Ő. Edward. Olyan gyönyörű volt, mint mindig.
-Én … most megyek. – Közölte velem Jake, amire csak bólintani tudtam egyet és én a könyveimet magamhoz szorítva elindultam Edward felé. Nézett. Csak erre tudtam figyelni és ennek az eredménye is meglett. Az első bukkanóban egy nagyon szépet estem.
~Ezt megint szépen megcsináltad Bella!~